Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 2. szám - Czakó Gábor: Megkeresi magának a munkát (Elbeszélés)

— Okos ember megkeresi magának a munkát.

— Meg azt a bolondot, aki kifizeti neki.

— Teremtett az Isten ilyent is, olyant is.

Megtámaszkodott a kapája nyelén, és szeretettel nézett a szín felé.

— Látod azokat a deszkákat, fiam?

— Hogyne látnám.

— No, azok is adtak egy jó hetes munkát. Kiválogattam őket, a rosszabbját fölaprítottam gyújtósnak, a javát szépen betámogattam a sarokba.

— Egy nap.

— Kettő — nézett rám szelíden.

Vállat vontam.

— Nem én fizettem a napszámot. Aztán?

— Aztán kihuzigáltam belőlüka szögeket, kiegyenesítgettem őket. Kijött belőlük egy jó marékkal.

— Minek ezeknek a rozsdás szög? Megvehetnék az egész vasboltot!

— Okos ember megbecsüli, amije van. Még a rozsdás szöget is. — A világ minden kincséért el nem mosolyodott volna.

— Még egy nap.

— Aztán kimentünk a szőlőbe a vendégekkel. Én hordtam a bort. Tudod, hogy milyen jó bora van a doktor úrnak?

— Nem.

— Nem is tudod te még, hogy mi a jó.

Tényleg nem tudtam. Azt hiszem, ma se tudom.

— Ötödnap átraktam a deszkákat emebbe a sarokba, mert a régi helyükön átjárta szegényeket a nedvesség. — Tempósan nekilátott a malterkeverésnek.

— Hatodik nap?

— Vasárnap volt. Keddre beígérte magát a mester, így hétfőn kitakarítottam a színt, áthordtam a deszkákat oda, ahol most vannak. Hogy ne legyenek útba.

— Mindet össze kellett volna vágni.

— Összevágni, összevágni! Nagyon jó deszkák ezek, fiam.

— Ott majd elrohadnak szépen.

— Ott ugyan nem .Nagyon nyomják azt a sarkot. Az lesz a legjobb, ha kiviszem őket az istállóba. Persze, ott meg a tyúkok fognak rájuk piszkítani.

A tornácon megjelent a szép, kövér doktorné, nyomában a mesterrel.

— Jó reggelt! — csilingelt a doktorné.

— Kézit csókolom.

Miska a maga köszönését megtoldottta egy „nagyságos asszonnyal.”

— Mindent előkészítettek? — kérdezte a mester.

— A maltert megkevertük, a téglát odahordtuk — jelentette Miska.

— Semmike tégla ez — fitymálta a munkámat a kőműves.

— Nem akartunk egyelőre többet odavinni, hogy lehessen mozogni. Amikor kell, majd viszünk. — Felelte buzgón Miska. — Igaz-e öcskös?

— Igaz— No, lássunk neki — mondta a mester.

Telimertem két vödröt habarccsal, Miska pedig sebesen fölpattant egy kupac törmelékkel és valami sárga löttyel mocskolni kezdte a múltkori építkezésből megmaradt faldarabot. Megszívtam a tüdőmet egy kacskaringós káromkodáshoz, de Miska belémfojtotta a szót.

— Muszáj bemeszelni ezt a falat, kézit csókolom, mert különben egész idő alatt a szemünkbe verne a Nap.

36