Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 2. szám - Mocsár Gábor: Riasztólövés (Elbeszélés)

csak a tiszt maradt kint. Meg az öreg. — Hát akkor bátyó — s a százados kezet nyújtott Misi bácsinak. — Maga azért, amit tett, jutalmat érdemel. Majd intézkedünk. Megpróbálunk intézkedni. — Sokáig fogta az öreg kezét, nyilván azon gondolkozott, mit mondjon még. Ide már nagyon halkan hallatszott, de azért, ha odafigyelt valaki, meghallhatta a pincebeli nótázást. Óbégatás volt az már inkább.

— Jó volt... jó volt az a riasztólövés — dicsérte újra az öreget a tiszt. — Ohó — lelkesedett az öreg—, tudtam én, hogy maguk itt cirkálnak, leskelődnek a környéken, gondoltam, lövök egyet, a durranásra tán felfigyelnek ... — Felfigyeltünk — mondta a tiszt. — Na jó. Gyerünk. — Barátságosan hátbaütötte az öreget, a motorok felbrum- mogtak, a tiszt beült az első kocsiba a sofőr mellé. Onnan intett még egyszer búcsút az öregnek. A gépkocsik elindultak, Misi bácsi, ahogy szokta, összeütötte két bokáját, kezét kajlaszélű kalapja mellé lendítette, tisztelgett. Még akkor is, amikor a két kocsi a szőlőtábla sarkánál ráfordult a faluba vezető széles dűlőútra.

KUN ISTVÁN (OLAJFESTMÉNY)

25