Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 1. szám - SZEMLE - Székelyhidi Ágoston: Bertha Bulcsu szociográfiai kötetéről

zettársítások végletesek, a ritmusokat szabadjára engedi. Olyan az egész, mint a sorssal, világgal elkeseredetten számotvető roham, aminek a hangja egyszer dörgedelmesen önostorozó, máskor epikus, majd fohászkodó, hogy aztán meghitté halkuljon és ismét magasra csapjon. Csupa-csupa disszonancia, amiben mindössze külső jegyekként, betétekben nyilvánul meg a harmóniateremtő erő.

Kiss Benedek kivételes egyéniség, amennyiben sok pályatársával és a hagyományokkal ellentétben százszorta meggyőzőbben szól az azonosulásról, a körülmények vállalásáról, semmint a szörnyűségekről. Pedig — régi példa — Dante és utána sokak számára éppen a Pokol volt a hálásabb téma, amelyről kifejezőbben tudtak írni az „unalmasabb" Purgatóriumhoz vagy Paradicsomhoz viszonyítva.

A harmadik könyves Kalász László negyvenéves és ilyenfajta megrengető költői vívódáson nem esett át. Első kötetét, a Szánj meg időt még ez a dacos felismerés szülhette:

Belőlem nem muja hős lesz aki él

az a győztes

Szép lett volna a gyűjtemény összeállítása a messze-vidékiáltalános iskolai tanítás időszakából, amikor hasonló körülmények között annyi más ígéretes tehetség nyugszik bele az „eltemetett- ségbe”. S íme, hat év elteltével — a közbeeső Parttól parttig című kötet után — napvilágot látott a Hol vagy, jövendő?. A hangütést most sem adja alább:

BALATONI ÉVTIZEDEK Bertha Bulcsu szociográfiai kötetéről

Gazdag, eleven forrásból táplálkozik Bertha Bulcsu Balatonismerete. Főleg a Tó mellett töltött évtizedekből. Vagy a Tóval töltött időkből inkább. Mivel könyvének kiemelkedő értékei épp a teljes személyiséget érintő, sőt meghatározó élményekhez fűződnek. A teljes személyiségről van szó. És a nyomaték nem véletlen. Bertha ugyanis, önnön emlékeit idézve, nem egyszerűen a vonzódásban, a csodálatban, az érdeklődésben megnyilatkozó viszonyt ábrázolja, hanem a természet és a táj jellemet és életformát alakító hatását bontakoztatja ki. Többek közt így: „...a Balaton-parti éjszakákon, a helységneveket ízlelgetve döbbentem rá, hogy magyar vagyok." Más téren is pontosan és érzékenyen követi az igazán lényeges, mivel embert alakító hatásokat. Egyszer a kamasz, másszor a férfi életében, sorsában. Ézek az elbeszélő betétek a mű legárnyaltabb, legemelkedettebb, legfinomabb részeit képezik. Módszertani szempontból sem mellőzhető tanulságokat is rejtenek

tisztább világban ... élhetni bátran, tehetni merészen — mostanában csak erre gondolok De már itt érezni a fogalmazásban valami zavaró általánosságot, ami lehúzó nehezék mindenfajta költészet azonosító erején. Szinte kísértenek az ilyen kifejezések: munka, harc, szilárd jövendő.

Az elvontság úgy van jelen, akárcsak néhány publicisztikai cikk végén a távlatba emelő befejezés. A költő másutt viszont éppen az emberi élet kurtaságáról, céltalanságáról panaszkodik. Ez természetesen — ilyen formában — megint csak általános marad. Ami végre konkrét, az többnyire f „prózaivá” lesz. A szellemi közömbösség megtestesítőjét, a mai magyar nemest Kalász László is az elhájasodosás és a fogyasztói életmód kissé í

már unalmas képeivel jeleníti meg, mint oly sokan :

őelőtte. Az emberi széppel ellentétes vagy egyszerűen ellenséges környezetet inkább csak a „behemót ökrök” képviselik. Az elmúlást pedig vissza-visszatérően — legalább öt versében azonos módon — a nagy fekete rög, a kéményben huhogó bagoly, illetve a nagy föld alatti madarak idézik L fel. A vérbeli költőt sokkal inkább az ilyen sorok mutatják fel: szemed lángjába halállepke hullt

Az első megjelenésekig rendszerint emberfeletti akarat hajtja azokat, akik az önkifejezés létformájára ítéltettek itt a földön. Vajon mi következik a második és harmadik kötetek után?

HALÁSZ GÉZA FERENC

azonban. Nevezetesen, hogy az egész személyiséget érintő élmény megóv az írói egyoldalúságtól. Bertha terjedelmes szociográfiai esszéjének minden sorát átitatja a szeretet, az összefonódás, a beavatott tudás, de nem a rajongás, nem az elfogultság, nem a céltalan halmozás. Mindaz, amit összegyűjtött és átélt, a hitelességben jelentkezik végül.

Egyszerre a részletek, a folyamatok, az összefüggések hitelességében. Bertha ezt úgy éri el, hogy a még oly dúsan áradó adatokat, részleteket is egységes rendszerbe tömöríti. A balatoni világ jelenségeit — a vízi növények változásaitól a telkek árának emelkedéséig — életjelenségnek fogja föl. Mintegy a Tó és a körülölelő táj által sarjasztott és meghatározott sajátos kultúrának. így választja széjjel a lényegeset a lényegtelentől, a törvény- szerűt a véletlentől. Megbízható tényekkel, érdekes esetekkel és sorsokkal, határozott vonású arcképekkel ábrázolja a szőlőtermelés, a hajózás, a halászat, a bányászat, a vízi élet, a nyaralás világának megannyi vonását. Az életjelenségeket születésükben, majd változásaikban mutatja meg és vizsgálja. Ha szükséges, mindezt elegendő szállal köti a történelmi háttérhez is. Itt a reformkor, a századforduló, a felszabadulás és az 1960-as évek konszolidációs szakasza viszi a vezető szerepet.

94