Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 12. szám - Simonyi Imre: Korai versek (1939-1944)

EGY KÖLTŐRE

(AKI TÁN MAGAM IS LEHETNÉK)

I.

Most kötnél kereket — szegény árokba fordult talyigás?

— Küllője-törött életért a kátyú crak alig hibás:

ne agyarkodj hát esztelen’.

— Ennek hibáján jut oda

a hajtó! — S kiket meztelenre vetkőz’ végtelen sora

átkaidnak: — az istenek is annyit ártottak csupán: amennyiben ők sincsenek a kár örömének híján . . .

Szívbéli húron takaros nótákat húztál lány fülébe. —

— Azokon mérted (mint magas hangot), hogy immár mily magasra nőttél győztesen fölébe.

Orgonán zendült ostoros zsoltáraid fenkölt igéje: zord igazad jelző pallosként hullt hibákra hajlamos népednek elgyengült fejére.

De hol a dal, mely rád tapos? s csontodig hasít bicskás érve!

Ó, hol a dal: a balzsamos, sebet gyógyítani hajlamos?

— Bár légyen citerára mérve . . .

X. AlÍ :k ,

Hi

■