Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 12. szám - Raffai Sarolta: Virtus (Elbeszélés)

— Megelégedését fejezte ki.

— De szó szerint!

— Hát... micsoda ország. Azt.

— Kondics elégedetten hümmögött.

— Furcsa fickó volt az istenadta.

— Ügyesen lőtt, meg kell hagyni — mondta a főorvos.

— Ügyesen, ügyesen. A vérükben van.

Doktor Ohnering vállat vont.

— Lélekjelenlét kérdése, barátocskám. Hanem ... — s pillogott szaporán, ártatlan- mélykéken — szép summánkba kerül, ami azt illeti.

— Megérte — mondta Kondics nagy magabízással.

— Mindannyiunknak — bólintott doktor Ohnering. Tekintete különös módon fényesedéit meg, s párállott be mindjárt, mintha messzebbre látna, holott a szálloda homlokzata tükröződött szembogara sötétjén mindössze.

— Meg — mondta Kondics Sándor. — Megérte. Mert pajtás a virtust... a magyar virtust... nem forinttal mérjük. Igaz-e?

39