Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 12. szám - Szabó Lőrinc: Verses napló
Sokat szenvedtem, sírtam, nyavalyogtam, fáradtan, bután, céltalan, isten híján isteneket faragtam magam, mikor azt hittem, hogy én vagyok hitetlen, istenem, te hagytál el engem. * Fogyott a hosszú sor, vacogva álltam, és hogy bírái elé már az is odalépett, aki előttem állt, a síró földi lélek, egyszer szabadon kitárult az egész barlang, s megláttam őt, Ozi riszt, a nagy istent aki ítéletet mond bűneink felett, és a szörny Anubiszt, aki a mérleget kezeli s ugató kutyafejével is szent. Összeborzongtam, és elhagyott a remény, láttam, itt nem segít hazugság, magyarázat, valami végtelen és szomorú alázat hajtotta meg fejem, tudva, hogy rögtön én következem: a Szörny az egyik serpenyőbe a lelket tette, mint lebegő kis pihét, a másikba nehéz vas súlyok seregét, az ember bűneit.. . Félelmesen zörögve mozdult a mérleg ... — az egyetlen pihe már-már lehúzta, titokban ... mozdult Anubisz ujja, mikor Ozirisz félrenézett... Ozirisz tudta, és csak úgy tett... Szent Anubisz, imádkozz értem! * Kész könyveim közt... a könyv — időgép ...
