Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 12. szám - Szabó Lőrinc: Verses napló

Fuldokoltam és dideregtem, s most, hogy kitisztult a vidék!

Mintha az ég kék vére volna, úgy iszom a tavasz szelét.

Minthogyha a nap vére volna, úgy locsol, fürdet a meleg,

minden csontomat külön érzem, ahogy húsomban bizsereg . . .

*

Úgy látszik, jó ideje néztelek már, s egyszerre azon kapom magamat. . .

... De nem tudtam róla: ahogy ott

ringatóztál a szemközti ülésen,

ahogy az autóbusz ingott. . .

mert egyszerre csak azt vettem észre, hogy . . .

*

Fiatalok az autóbuszon

Lekívánom a testetekről a fiús, rugalmas izmokat, a színt, a ragyogó szemet, a kedvet, erőt,

úgy nézlek benneteket, mint egy más emberfajtát: lomposabb, otrombább vagyok, és így vagyok köztetek, mint egy utazó, egyre távolibb és magánosabb világba megyek.

*

Mi maradt meg? Egy éjszakai alvás elvitte a fejedből!

*

— Én mondom, és mégsem igaz!

A nihil megdermeszt.

Törekedtem rá, hogy ne fájjak, s most félek, hogy túlságosan jól sikerült.

*

15