Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 12. szám - Szabó Lőrinc: Verses napló

.. . Végre most már . ..

Nem azt akarom, hogy igazam legyen: azt akarom, hogy győzzek!

*

És azután? — Azután elmaradt, abbamaradt valami. Torz szavak, képek villannak, oly érdekesek, hogy álmomból is felébresztenek, szavak, rejtvények, furcsa szakadás . .. És azután? Nincs, sosincs folytatás.

Nincs folytatás — és élnek a szavak, mint egy-egy álló, gazdag pillanat, az élet egy-egy gyors jelenete, bekeretezve a nagy semmibe, nézhetem őket, s bennük a halált: s mind ugyanaz a szörnyű butaság

*

De fájhat az életem, hogy mikor itt a háború, most is azt sírom, ami régen fájt, elmúlásomat. . .

amit csak fokoz, hogy minden múlik.

Palotájából úgy rothad ki a gazdag is, mint házában a csiga . . .

*

Engem tűzön égetett a világ, de már csak hallgatok;

Isten

Nem hiszem már vagy húsz esztendeje, s mennyit foglalkozom vele!

*

11