Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 12. szám - Szabó Lőrinc: Verses napló
... a szemem lehunyom, és mint egy fürdőben, úszom magamban * A tér özönlik! Agyamban átváltozik, agyam titokzatos lakója — amit az agyam szétsugároz — * De jó, hogy vagy, halál: elintézel egy csomó öreget . . . * ,,Én a hasamban félek”! — mondja Lóci. * Az idő a mozgást teremti, a mozgás teremti az időt! * . .. amit agyam mint egy terentúli világot, a mindenségbe szétsugároz. * Voltam vad, mert félénk voltam. * Régen bosszúnak, rendetlenségnek, kivételnek hitted, s most úgy látod, hogy ez a sorsod, a törvény. agyam egy transzformátor: azáltal, hogy a teret átalakítja, pontjait összeköti: észlelet révén megteremti az időt. A hegynek nincs ideje.
/
