Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám - Veres Péter: Naplójegyzetek
Ennyi az álom. Na, most szegény egyiptomi vagy babiloni álomfejtő törheted a fejed, ha uradnak, királyodnak ilyen álma volt. És a régi embereknek, akik közelebb voltak a természethez, és ismeretek hiányában a babonák beszőtték az egész alsó és felső lelkivilágát, bizonyára az időjárás hatása alatt, a sok borzalmas természeti, vadászati és harci élmény következtében rettentő álmai lehettek. Nem véletlen, hogy olyan nagy szerepet játszott a régi időkben az álomfejtés tudománya. Valami magyarázatot muszáj volt adni. így hát kifejlődött a homályos, kétértelmű vagy több értelmű hazugságok szövevénye, a mágia, melyben ott rejtőzött valami nagyon tágan értelmezett igazság és valóság is. Erre az álomra például azt magyarázhatta volna egy álomfejtő, hogy a patkányok az én undok ellenségeim, a macskák a szolgáim, a disznók a jószágaim. A szolgáim lám összejátszanak a patkányokkal, együtt pusztítanak engem. (Jaj szegény szolgáknak!) De én íme, két ellenségemet megöltem, a harmadik azonban megmaradt. Vigyázzak hát, még van ellenségem. Kik az ellenségeim? Azt nekem tudni kell, és bátran vágjak bele. Az istenek megengedték, hogy elpusztítsak belőlük. No lám, milyen remek logika: gyerünk az ellenségre, szúrjuk vasvillahegyre őket! íme milyen útja lehet az álomról az emberi logikának. * A KÉT NAGY „DEPRESSZIÓ”, „ESŐFRONT” egymás után. Az atlanti és a sarkvidéki, a földközi-tengeri meleg levegő és a keleti-kontinentális hideg levegő találkozik és összeütközik újra és újra a Kárpát-medencében. A nyáron elmaradt eső most lehull. Alig múlt el az egyik háromnapos eső, utána berohant ide egy fagyos sarki szél. De nem fordult fagyos szárazra az idő, mint néha, hanem Dél és Nyugat új rohamra jöttek és Délkelet is segített nekik, sőt az első felvonulás onnan jött. Én ezt tudom. Azt is tudom, hogy az ilyen időjárási ütközetek milyen hatással vannak rám. Hogy indulatos, ideges vagy melankolikus, szorongó vagyok, és meg sem tudom fékezni, kormányozni magam, hogy kicsi dolgokon ne induljak fel és ne váljak minden dologban szeszélyessé. Igazában írni sem tudok ilyenkor, mert ha írok, a szellem szikrázik, vibrál, a mondanivaló árad, de sodor is. Végül is az írás nem lehet érdekes, szép és megragadó, de problematikus. Baj ez? Nem baj éppen, de sok energia megy veszendőbe, hogy az ilyen írások a világ elé mehessenek. * RUDYARD KIPLING Kim című könyvét olvasom. De Baktay Ervin Indiáról szóló könyveit és Ligeti Lajos Mongóliáról Írott könyvét is most olvastam. Kipling író, amazok nem írók. Azok csak megmutatták, de Kipling — éppen mert író — érzékeltetni is tudta — ámbár nem ez volt a célja, hanem egy „érdekes” regény megírása —, hogy micsoda is az a vallás, a metafizikai gondolat. Én már ehhez csak azt tudom hozzátenni: micsoda az ember. Miért kell neki Isten, vallás, égi boldogság? S ha ez kell, akkor miért fúllad bele minden vallás a babonába, szennybe, tudatlanságba, csalásba, hatalomvágyba és erőszakba? Miért kell minden vallásnak eljutni a fáraóhoz, kalifához, dalai lámához, bizánci pátriárkához és a római pápához? Mi ez? Micsoda ördög űz velünk tréfát, hogy Istent, az örök Jót keressük és a Szentatyák papucsának csókolásánál kötünk ki? Micsoda törvény az, hogy mindenütt? Az uralom és a vallási csalás elveit és gyakorlatát nem egymástól tanulták a távoli népek vezetői, s mégis minden vallás az égben nem talált Isten földi helytartójánál kötött ki. Micsoda önhittség, korlátoltság vagy cinizmus kell ahhoz, hogy valaki a maga hatalomvágyában és dicsőségvágyában el8
