Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 11. szám - Schalk Gyula: Üzérkedés a képzelettel (Jártak-e a Földön Dänikén csillagistenei?)
állítása az, hogy idegen űrhajósok látogattak egykor a Földre. A Daniken-jelenség közgondolkodásunk és közművelődésünk alapvető hiányosságaira utal. Megtestesítője mindazon téves elgondolásoknak, amelyek a jelen kultúránk ismert, és magunk teremtette „csodái” mellett, korunk technikai haladottságának kellő megismerése és megértése nélkül is fontosabbnak tartják a múlt misztikus és bizonytalan titkait feszegetni. És ez az, amiért Däniken eszméi túl a tudományos tarthatatlanságukon károsak, a tudományos gondolkodás nehéz, de célravezető útjai helyett a szellemi élet zsákutcáiba vezetik a gyanútlan olvasót és nézőt. Az elgondolás, hogy a Földet valaha idegen lények meglátogathatták, önmagában véve még nem szükségszerűen rossz. Már mások is feltételezték Däniken előtt. így igen nagy alapossággal igyekeztek tárgyalni a kérdés összes vonatkozásait SHKLOVS- KIJ és CARL SAGAN az 1966-ban megjelent közös munkájukban: Intelligens élet az Univerzumban. Carl Sagan önálló könyvet is írt Kozmikus kapcsolatfelvétel címmel. És könyvtárnyi már az e témakörben megjelent különböző tanulmányok meny- nyisége is. Ezek azonban döntő többségükben hipotézisek, amelyeket rendkívül nehéz bizonyítani. Däniken azonban minden hipotézisét állításként vagy csak egyetlen módon megválaszolható kérdésként fogalmazza meg, és minden más tudományos elmélettel szemben az egocentrizmus egy sajátságos szűrőjén át tálalja megállapításait, miszerint nincs más elgondolás, mely helyes lehetne, csak az övé. Pedig munkái a hamis okfejtések „legnagyszerűbb” példái, és műveiben a hamis okfejtések klasszikus példáit hiánytalanul meg is találhatjuk. Mielőtt részletesen elemeznénk Däniken egy-egy megállapítását, feltétlenül rá kell mutatnunk: Däniken teljesen megfeledkezett arról, hogy nézetei tekintélyes részében a csillagászati, az űrkutatás és a régészet illetve a csillagászati régészet (asztro- archeológia) tárgyköreit érinti. A csillagászat és a régészet az első pillantásra az ismert dolgok két szélső oldalán álló, látszólag semmivel össze nem kapcsolható tudományág. Ez azonban csak látszat, mert a közös alap, amely a két tudományágat összekapcsolja, az az idő fogalmának a nagyonis hasonló felfogása és használata. Mindkét tudomány a múltat kutatja. A régész a Föld mélyébe és méterről méterre a távolabbi múlthoz jut. Egy bizonyos határon túl pedig már maga is kozmikus időskálával dolgozik, eredeti célja az ember múltjának kutatása volt. A csillagász pedig a tér távoli mélységeibe tekintve lát a múltba, mert minél nagyobb mélységébe tekint a térnek, annál nagyobb mélységéig nyúl vissza az időnek. így került sor A CSILLAGÁSZATI RÉGÉSZÉT kifejlődésére, mely a csillagászat és régészet egymásrahatásának új tudományága. Művelői régészek és csillagászok, akik már jóval Däniken téveszméinek papírra vetése előtt alaposan megvizsgáltak egy sor olyan építményt és tájat, amely Däniken „bizonyítékai” közé tartozik. Egy-egy — Däniken által bizonyítékként előterjesztett — építménynek már évtizedek óta gazdag tudományos irodalma van, az egyiptológia pedig önálló tudományág. DÄNIKEN ÉS A DÉL-AMERIKAI ŐSKULTÚRÁK A NAZCA-FENNSÍK. Däniken okfejtésének tipikus példája az a mód, ahogyan a perui Nazca-fennsík rejtélyes ábráit kezeli. Ez az okfejtés a szóban forgó filmben is szerepel. Miután Az istenek szekerei című könyve 3-ik fejezetében nagyjából körvonalazza, mi az, amit ki akar mondani, kijelenti: csodálja, hogy a régészek abszurd módon inka utaknak nevezik a rajzolatokat, amelyek pedig az idegen lények ittjártát bizonyító egykori űrrepülőtér maradványai, és legjobb esetben forgalomjelző vonalrendszerek. Däniken szerint nevetségesek a csillagászat azon megállapításai, hogy a Nacza-ábrák az I. sz. 500 és 900 körül a Nap, a Hold és néhány fényesebb égitest kelésének és nyugvásának irányát kijelölő vonalrendszerek. 8?
