Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 11. szám - Ruffy Péter: Afrika piacain
RUFFY PÉTER AFRIKA PIACAIN A tizenhárommillió lakosú Tanzánia független kelet-afrikai ország fővárosában, a háromszázötven ezer lakosú. Dar es Salaamban, a főváros egyik távoli villanegyedében, a magyar Félegyházi András mérnök otthonában láttam egy szobrot, amelyet nehéz megfejteni és nehéz elfelejteni. A szobor fekete. Afrikában készült. Bár anyaga, a fa, hűvösen néma, hőség csap ki a mű minden alakjából, az alakok valamennyi mozdulatából. A szobor fa ugyan, de sajátos módon mágnesvonzása van. Félegyházi András és kedves felesége június elején vacsorára hívta meg azt a magyar küldöttséget, amely Madagaszkáron és Tanzániában hivatalos úton volt. A küldöttséggel utazott egy filmoperatőr és egy betűvető is, hogy beszámoljon a messzi útról. A betűvető én voltam. A Tanzániába szerződött Félegyházi András a Nemzeti Fejlesztési Vállalatnál dolgozik, feladata új afrikai vállalatok és gyárak szervezése és létesítése. Vacsora után skót whiskyt ittunk (ma is Afrika „nemzeti” itala), s Félegyházi az afrikai életről, a tanzániai törzsekről, a helyi társadalomról mesélt. Nem tudtam odafigyelni. Tekintetemet folyton hívogatta az egy méter magas szobor, amely a hall szélén állt, a félhomályban. Félhomály volt, nem lévén más fényforrás, mint a fekete álarcok, fekete félfejek, amelyek a falra voltak függesztve, egy-egy villanykörte elé. Furcsán, a fénytől égő szemmel néztek felénk ezek a faformálások. Még ezekre sem tudtam figyelni. A hall szélén tömkeleg állt. Tömkeleg! Valóságos fekete tömeg. A fa, amelyet az EGYMÁSÉRT
