Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 11. szám - Goór Imre: Levelek Firenzéből

— Az a firenzei polgármester, aki a szovjet nagykövettel az asztalnál beszélget! — mutatják mások az öntudatos benyomást keltő alacsony férfiút, a Kincsek Városának első polgárát, aki eljött, annak dacára . . .

Hanem azért a két város vetélkedésében lehet valami.

Sötétedik már, amikor ismét Machiavelli útjára érek.

Őrá is így alkonyul most a Sta Croceban, Michelangelo, Dante és Gallilei társaságában . . .

VI. — Michelangelót

úgy néztem meg, mintha szobrait sose láttam volna. Legtovább a befejezetlen Szent Máté és a márvány bilincsé' rabszolgasorozat előtt álltam. Közülük is a Priggione detto Atlante és a Priggione detto Io Schiavo ehe si ridesta rajzolódik ki legkönnyebben csukott szemeim előtt.

A felszaggatott kő érdessége a tessté vált márvánnyal szegül szembe. Beszédes az ellentét a kevésbé megmunkált szögletes és a szabadabb rajzú sima felületek között. A szobrok nagy tartalmi és formai ellentétei beszédesen mutatják a szellem célratörésének állomásait, s így az alkotó időrendi élményeinek válók részesévé az egyetlen pillanatban megjelenő mű által.

A szobrot ölelő levegő nem egyenrangú társa a márványnak. A fenti szobrok esetében az alakok plasztikája azonos anyagban folytatódva képez azzal együttest. Talán ez az oka annak, hogy Michelangelo szobrai festőibbek a festményeinél, melyeken az alakokat alárendelten veszi körül a tér, a levegő, a kép szélei felé haladva alig variál- tan s kevésbé hangsúlyosan; s ez csak akkor változik meg, ha a SZOBRÁSZ előtérbe lép:figurák hátterébe is emberi testeket állít. Festményei előtt is legtöbbször ezért kellett a szobrászra gondolnom.

Megkérdezem magamtól; miért írok éppen a fenti művekről, amikor a Palazzo Vecchiotól a Bargellóig, a Dómtól a Sagrestia Nuováig szobrai előtt tömegek vonulnak el naponta oly megilletődötten, hogy győztes hadvezér vagy népéhez holtáig hű államférfi is megirigyelhetné. Talán azért, mert nem a sorsot (mely kénye-kedvére mindenkit fölemelhet, és mélybe vághat), de a tehetséghez mért birkózást, a küzdelmet tartottam mindig az emberi értékek mércéjének.

Küzdelem és kőbezártság.

Karel Schulz könyvére emlékezem jobban a kelleténél?

A szobrokat is a festő szemével nézem?

A mester tercinái csengenek vissza bennem?

Mert a szobrok s a szonettek egyidőben fogantak?

Arra kell gondolnom mégis inkább, hogy az ily nagy tartalmi s formai különbségeket egybefogó művek legtöbbet vallhatnak alkotóról és alkotásról: meditációról, kezdeti munkáról, a lélek és az anyag egymásba olvadásáról; ami mind a szemlélőnek, mind az alkotónak különös segítségére lehet.

... a szabadulni akaró anyag már mozdul, de a visszamaradó salak lefogja, mintha a pozitív formák nyomán keletkezett homorú tér tartaná vissza. Küzdelem a javából. Ösztöneinktől, szellemünktől meghatározott küzdelem. Magyarázható, de meg nem fogható. Egyszeri és megismételhetetlen: michelangelói küzdelem. Mindannyiunk küzdelme.

64