Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám - MŰVÉSZET - Sümegi György: Nagy István emlékezete
A PÉLDA A megemlékezések sorában központi fontosságú volt a „Nagy István művészete” című tudományos tanácskozás. Az előadások az életmű egy-egy fontos szakaszát tárgyalták, de összességükben művészetének minden értékét fölsorakoztatták. A tanácskozást vezető Pogány Ö. Gábor emberi és művészi példáját idézte meg. Munkásságát a népi írók mozgalma képzőművészeti előképének, megfelelőjének látja. Solymár István a művészi pályakezdés nehézségeiről, és a szülőföldhöz való vonzódásáról beszélt. Pap Gábor a festő „alföldi korszakához” kapcsolódó, új kutatási eredményekre épített, fontos adatokat és következtetéseket közölt. Az 1923 — 28. között, a ,,Bakony-korszak”-ban keletkezett művek általános jellemzőit Tóth Antal tárgyalta. Murádinjenő kolozsvári éveiről és kiállításairól, valamint azok tanulságos sajtóvisszhangjáról tartott előadást. A szabadkai Duránczi Béla a mester jugoszláviai élet- és pályaszakaszát mutatta be. Nagy István életének utolsó időszakáról, a bajai évekről Aszalós Endre szólt. Művészete és a népművészet rokonvonásait Bánszky Pál ismertette összefogottan. A tanácskozás végén Miskolczy Ferenc festőművész a Nagy István Emlékbizottság nevében kért segítséget a Nagy István állandó kiállítás létesítéséhez. Művészi hagyatékának tekintélyes részét a festő özvegye ugyanis azzal a természetes óhajjal adta át a bajai múzeumnak, hogy a művek közönség előtt legyenek. Az állandó kiállítás megteremtésével és a tudományos tanácskozás előadásainak tervbevett kiadásával — mely a készülő monográfia megjelenése előtt közhasznú lehetne — a magyar művészet ügyének tenne szolgálatot Baja városa, hogy méginkább miénk, az utókoré lehessen Nagy István, „aki van”! SÜMEGI GYÖRGY 85
