Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 10. szám - ÉVFORDULÓ - Romsics Ignác: Adatok a felszabadult Kecskemét első hónapjainak történetéhez
ROMSICS IGNÁC ADATOK A FELSZABADULT KECSKEMÉT ELSŐ HÓNAPJAINAK TÖRTÉNETÉHEZ* Rövid aknavetőtú'z után 1944. október 31-nek késő délutáni óráiban a szovjet hadseregalakulatai bevonultak Kecskemétre. A „hírős város” siralmas állapotban köszöntötte a Vörös Hadsereg katonáit. Félig összedőlt házak, betört kirakatok; a járdákat vastagon fedte az üveg és a téglatörmelék, a fák lehullott lombja. Bombatalálat érte magát a Városházát is; ablakainak 80—90%-a kitörve, a helyiségek és bútorzatuk megrongálva, az iratok és a kezelési könyvek megsemmisítve. A bevonuló katonaságon kívül embert alig látni, a teljesen evakuált város lakosságától kb. ezer vállalta a bujkálást, néhány ezer a környék szőlőiben, tanyái között keresett menedéket. Feltört üzletek, elhagyott lakások, gazdátlan bor — anarchiára késztető állapotok. A megbénult város tálpraállításást — a szovjet városparancsnoksággal együttműködve — azok az emberek kezdték meg, akik a két világháború közötti hivatalos magyar politika legális vagy illegális ellenzékéhez tartoztak, s már a szovjet csapatok bevonulása előtt a felszabadítókkal való kapcsolatfelvétel és együttműködés módozatairól tanácskoztak. Azok az emberek, akik — mint egyikük, Tóth László írja — „harminc évig szőttek álmot börtönben, felügyelet alatt, szellemi bujdosásban arról az időről, melyben részesei lehetnek a szocializmus építésének”. A polgármesteri hatáskör ellátására előbb Váradi József budapesti kereskedelmi ügynök és Molnár Erik, a harmincas és negyvenes évek kommunista mozgalmának egyik teoretikusa, a 100%, a Korunk, a Gondolat munkatársa kaptak megbízást. Rövid működésük (1944. november 4-től december 17-ig) után Tóth László, az 1919-es kecskeméti proletárhatalom egyik kulturális vezetője, majd a népi írók kiadója, börtönviselt, a rendőrség által a legintimebb helyeken is megfigyelt lapszerkesztő lett a Polgármesteri Hivatal vezetője. 1944 végéig a Polgármesteri Hivatal és ügyosztályai gyakorlatilag egyedül intézték a várossal, a város lakóival és a katonasággal kapcsolatos sokágú teendőket, de a későbbiekben, 1945 első felében, a Nemzeti Bizottság majd a Törvényhatósági Bizottság megalakulása után is a legnagyobb részt vállalták az élet megindításában. Molnár Erik, Tóth László és társaik legfőbb segítője a Vörös Hadsereg kecskeméti városparancsnoksága volt. A segítség első lépéseként a Duna—Tisza közének felszabadításával egyidejűleg — Cáfolandó a magyar kormányzat negyedszázados propagandáját —a szovjet katonai vezetés kiadta I., II. majd III. számú parancsát, amelyekben leszögezték: „A Vörös Hadsereg nem mint hódító jött Magyarországra, hanem mint a magyar nép felszabadítója a német-fasiszta iga alól ... Amikor a Vörös Hadsereg magyar területre lép, nem az a cél vezérli, hogy annak bármely részét elfoglalja, vagy hogy megváltoztassa Magyarország jelenlegi társadalmi rendjét.” A parancsok hangsúlyozták, hogy a munka felvétele, az élet normalizálása elsősorban a független Magyarország lakóinak az érdeke. A Polgármesteri Hivatal legfontosabb feladata az elrejtőzött és elmenekült lakosság visszatelepítése volt. A várost körülvevő szőlőkben és tanyákon meghúzódott lakosság visszaköltözése november 30-ig nagyjából egészében megtörtént. Hosszabb és bonyolultabb feladatnak bizonyult a környéket is elhagyók visszatérése. 1944. de* A Bács-Kiskun megyei Levéltár Tóth László-Hagyatékának néhány — eddig közületien — dokumentuma, s a Kecskemétt Lapok 1944/45-ös évfolyamainak közleményei mellett írásunk elsősorban a Bálintné Mikes Katalin szerkesztésében megjeleni „így kezdődött” c. okmányközlés (Kecskemét, 1973) kecskeméti vonatkozású anyagára támaszkodik. 84
