Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 10. szám - MŰVÉSZET - Bölcs István: Címszavak és stációk (Ranódy László nosztalgiái)
hoz, mint a Duna, ahol fölborultunk egy nagy csónakon, és ahelyett, hogy az értékeket mentettük volna, mindenki a víz színén úszó almák után kapdosott. A vízre futó kis utcák ismerősek, a templomtorony ... És Sárszegre ebben is hasonlít Baja! Kosztolányi azt írja egy helyen a Pacsirtában, hogy Sárszegen mindig harangoztak. Baja is olyan város volt, ahol mindig harangoztak . . . * Kis Filmlexikon: „Egyik legsikerükeb bmunkája a Kosztolányi kisregénye alapján készült Pacsirta.” — A Vízivárosban laktam gyerekként, a Vár alatt. A hegy túlsó oldalán élt Kosztolányi. Ha felmentünk a Bástyasétányra játszani, apámék illő respektussal mondták, ha arra járt: ,,Ez Kosztolányi!”. Én nem is tudtam akkor még, miért kel! őt tisztelni. Később aztán számomra ő testesítette meg ,,az írót”, hiszen Kosztolányi volt az első olyan élő művész, akit láthattam . . . Egyszer, már felsős gimnazista koromban voltam a fiánál, Ádámnál. Benyitott hozzánk Kosztolányi, de mégcsak egy mondatot sem mondhattam neki, el is ment. Pedig akkor már tudtam kívülről a Mint aki a sínek közé eset. . . című versét, s később épp ezzel a költeménnyel felvételiztem a Színiakadémián. Persze, mindezzel együtt sem gondoltam én akkor arra, hogy a saját majdani mondanivalóimnak irodalmi kifejezését épp Kosztolányinál fogom egyszer ilyen tisztán- világosan megtalálni. Igaz, Kosztolányit mindig szerettem. A prózáját kevésbé ismertem. Verseit jobban. Szerettem tehát, de mellette, rajta kívül nagyon sokakat szerettem még az írók, költők közül! Aztán a hatvanas évek elején tértem vissza hozzá újra. Akkor jutott eszembe a Pacsirta megfilmesítése. Az időben sokat írtak az elidegenedésről. Okos tanulmányokat, de a szépirodalomban is gyakran botlott ebbe a tematikában az ember. És én úgy éreztem, ezt Kosztolányi már sokkal jobban, humánusabban és hitelesebben megrajzolta, észlelte a századvég magyar valóságában. A gyermekkori nosztalgia és az elidegenedés iránti érdeklődés, e kettőnek a találkozása vitt e felé a téma felé, ehhez a filmhez. * Kis Filmlexikon: ,,... a cenzúra nem engedélyezte Darvas József Szakadék című drámájnak megfilmesítését.. .” — Az egyetemen jártam egy beszédtechnikai szemináriumra, Nagy Adorjánhoz. Egyszer Dóri bácsi egy bírósági tárgyalás jegyzőkönyvéből olvastatott velünk beszéd- gyakorlatként. A vádlott Kovács Imre volt, a per tárgya pedig A néma forradalom című könyve. így ismerkedtem meg Kovács Imrével, a falukutatókkal, a népi írók mozgalmával. Ezután vettem kezembe a Viharsarok című Féja könyvet és a többieket. A talá- kozás formája esetlegesnek tűnhet. De maga a találkozás a falukutatókkal ekkoriban mégis törvényszerű volt. Ezidőben minden értelmesebb fiatal eljutott hozzájuk élete egy stációján, ha tagadni akarta azt, ami körülötte a hivatalos Magyarországon volt. Az egyetemmel szemben állt a Püski-féle Magyar Élet Könyvesbolt a Szerb utcában. Kijöttem az egyetem kapuján és oda estem be. Itt találkoztam egyszer Darvassal is. Először. Amikor a Madách Színház bemutatta a Szakadékot, éppen betegeskedtem, mell- hártyagyulladásom volt. A darabot nem láthattam. Egyszer aztán nyáron, szezon végén 66
