Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 10. szám - MŰVÉSZET - Gulácsy László: Nakonxipán álomkövei (Epizódok Gulácsy Lajos életéből)
változott, amikor a család fiúgyermeke, a kis Lajoska megszülétett. Az asszonyból ekkor kitört az eddig álcázott mostoha. A kisbabát gondozni, dédelgetni akaró kislányokat először csak a hálószobából tiltotta ki. Később a szomszédos ebédlőből is. S amikor a hancúrozás, éneklés zaja a gyermekek szobájából a kis Lajoska álmait megzavarta, a legerélyesebben követelni kezdte férjétől, hogy távolítsa el a lakásból a két nagyhangú gyermeket. Férje nem volt hajlandó alkalmazkodni hozzá. Az egyik viharos délutánt követően Gulácsy Lajos komolyan figyelmeztette feleségét, hogy változtassa meg viselkedését gyermekeivel szemben. Ez a pár szó azonban csak olaj volt a tűzre. Hogy még ő közeledjen az őt és a kis Lajoskát gyűlölő gyermekekhez szeretettel! „A gyermekeit tanítsa meg tisztességre és ne engem, s ha még egyszer nekem és Lajoskának bajt okoz ez a két gyerek, én bizony meg fogom verni őket!” A kislányok ettől kezdve, ha az iskolából hazajöttek, csak a konyhában — a háztartást vezető Anna néninél —tartózkodhattak. Százszor rosszabb lett a helyzetük, mint édesapjuk második házassága előtt volt. Az apa látta áldatlan helyzetüket. Két malomkő között őrlődött. Szerette Lajoska fiát, ragaszkodott hozzá. Szerette kislányait, sajnálta őket. Választania kellett. A gyermekek és a családi béke megteremtése érdekében nem tehetett mást: érintkezésbe lépett Beregszászon lakó Dezső testvérével — aki szép családi életet élt —, és kérte, vegye magához tartásra, nevelésre két félárva kisleányát. Felajánlotta ennek fejében a gyermekek vagyona után járó haszonélvezeti és bérleti díjakat. Gulácsy Dezső ezt a megoldást megbeszélte feleségével, aztán értesítette nagyapámat, hogy a két kislányt nagy szeretettel várják. A kislányokat felkészítették az utazásra. Értük jött nagyberegi dajkájuk, Gecseyné és az ura. Négyen utaztak. Megérkezésük után, mivel Gulácsy Dezsőék három napra kimentek Gulácsra, amíg ők visszajönnek, Gecseyék kivitték a kislányokat saját otthonukba Nagyberegre, vérbélű körtét enni, amit a kislányok régi nagyberegi tartózkodásuk idejéből nagyon szerettek. A harmadik napon Gecseyék azt vették észre, hogy a két kislánynak fáj a torka. Mandulagyulladásra gondoltak. Bevitték őket Gulácsy Dezsőékhez, akik addigra visszatértek Beregszászra. Nem látszott súlyosnak a dolog, ezért nem különítették el őket saját gyermekeiktől. Mikor az orvos megvizsgálta őket, akkor derült ki hogy diftériásak. Védekezni akkor még biztonságosan nem lehetett. A két kislány csodával határos módon, életben maradt, de Gulácsy Dezső két kis gyermeke belehalt a betegségbe. (A gyermekeket egészségesen vitték el a szülői házból. Hogy már akkor bennük lappangott-e a fertőző betegség, vagy útközben szerezték, azt sem akkor, sem később megállapítani nem lehetett. Valószínű azonban, hogy a gyermekek utazás közben fertőződtek, hiszen ha elutazásuk előtt bennük lappangott volna a betegség, búcsúzáskor a kis Lajoskát is megfertőzték volna.) Szörnyű csapás volt ez a családra. De Gulácsy Dezső ezek után is állta a szavát. A két kislányt hosszú évekig ott tartotta magánál. Az én édesanyám tőlük ment férjhez. A keserűség azonban a két testvércsalád egymás közötti viszonyát jéggé fagyasztotta. Hogy a sebek újra fel ne szakadjanak, Lajoskát édesapja 1904-ig még látogatásra sem vitte le Beregszászra. Lajoska édesanyja ilyen módon megszabadult mostohalányaitól. Már nem hallott zörgést, lármát a gyermekek szobájából. De a csend már nem a békés családi otthon csendje volt, inkább az elveszett békesség, a szeretet halotti csendje. A Sugár úti lakásban néhány nyugodt hónap következett. Gulácsyné egyedül tartotta kezében a kormány pálcát. A negyedik hónapban férje azzal jött haza, hogy a házvezetőnőnek fel kell mondani, mert fizetésére és tartására nincs fedezet. S felvázolta, hogy ha nem kapja meg régebben megpályázott mérnöki állást, akkor ezt a lakást nem tudják fenntartani, hanem egy sokkal kisebbre kell felcserélniök. Az asszony ekkor riadtan 56
