Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 10. szám - MŰHELY - Pomogáts Béla: Az újabb magyar prózafejlődés erővonalai
Különösen két irányban voltak termékenyek a hatvanas évek kísérletei: a dokumentumpróza és a „parabola” irányában. A dokumentum iránti érdeklődés abból a tényből következett, hogy a jelenkori magyar társadalom és történelem számos olyan jelenséget, probléma-komplexumot és eseményt mutatott, amely nem kapott kellő megvilágítást, kellő vizsgálatot. Ezeket a területeket a térképezték fel a dokumentum- és riportregények, a szépirodalmi ihletésű szociográfiák, például Sánta Ferenc Húsz órája, Illyés Gyula Ebéd a kastélyban című műve, valamint Csoóri Sándor, Csák Gyula, Moldova György, Galgóczi Erzsébet, Jókai Anna és mások riportnovellái, szociográfiai írásai. Hasonló szerepük volt az írói önéletrajzoknak, Szabó Pál, Veres Péter, Déry Tibor, Vas István, Tamás Aladár, Féja Géza, Granasztói Pál stb. műveinek. A „parabola” iránti érdeklődést, éppen ellenkezőleg, a felgyülemlett információs anyag, az összegyűjtött tapasztalatok elrendezésének és értelmezésének vágya lobban- totta fel. Ezek a tapasztalatok általánosabb: etikai, pszichológiai és filozófiai értelmezést kívántak, s a „parabolák” írói ezzel az értelmezéssel tettek kísérletet. Már azokban az írásokban is, amelyek a Valóság kiragadott jeleneteinek szimbolikus-metaforikus értelmezésére tettek kísérletet, az általánosabb jelentés megragadására törekvő írói igény munkált. így Szentkuthy Miklós, Örkény István, Mándy Iván, Csurka István és Kardos G. György regényeiben és novelláiban. Örkény Tótékjában és „egyperces novelláidban, Sánta Ferenc Az ötödik pecsét című regényében, Déry Tibor G.A. úr X.-ben című kafkai ihletésű víziójában, Mészöly Miklós Az atléta halála című művében és Hernádi Gyula regényeiben pedig már nyilvánvaló volt a „parabolikus”, példázatos szándék és fogalmazás. E „parabolák” külön változatát alkotják azok az ún. „ál-történelmi regények”, amelyek történelmi köntösbe burkolják általánosabb történelem- és társadalomfizolófiai mondanivalójukat. így Déry Tibor A kiközösítő, Sánta Ferenc Az áruló, Mészöly Miklós Saulus, valamint Szentkuthy Miklós A megszabadított Jeruzsálem című regényei. 3. 1968—. Az1968-ban induló periódus jelenleg is mozgásban levő időszakaszt jelent. Ennek a szakasznak egyik fő jellegzetessége, hogy rendkívüli módon megélénkült az elméleti érdeklődés, valamint a kísérletező igény. Mindez szorosan összefügg azzal a gazdasági életben tapasztalható mozgással, amit az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése okozott. Az elméleti igény jelentkezik az ideológiai és művészeti életben is. Nagy mértékben fejlődött a közgazdaságtan, a történettudomány és különösen a szociológia, amely a társadalomtudományok közül mindenképpen a kor „címszereplője” lett. Az előző időszak empirikus közelítését a teoretikus közelítés váltotta fel: az irodalomban is, amelybe sorra behatoltak a kor fontos vagy divatos elméleti áramlatai. (S ezzel nemegyszer prekoncepciókat, erőszakolt elméleteket próbált epikus köntösbe öltöztetni a prózairodalom.) Az elméleti igény különböző forrásokból ered. E források lehetnek a huszadik században elterjedt polgári filoziófák (egzisztencializmus, fenomenológia, strukturalizmus), többnyire azonban a marxista vagy „marxizáló” filozófia, szociológia és antropológia elméletei. E marxista és „marx- izáló” teória igen széles színképben hat, jelen vannak benne Lukács György, Togliatti, Althusser, Ernst Fischer, Roger Garaudy, Lucien Goldmann, Marcuse, Gurvitch, Lévy- Strauss, az „új baloldal” elméletei, gondolatai. Az elméleti érdeklődés és a társadalomtudományokban bekövetkezett fejlődés részben háttérbe szorította a prózairodalmat, legalábbis átalakította társadalmi státusát. Ennek a jelenségnek megvannak a maga alkotáslélektani és irodalomszociológiai okai. Minthogy a társadalom állapotáról érkező információkat teljesebben és biztosabban közvetíti a társadalomtudomány, mint az irodalom, az alkotó művész bizonyos kételkedéssel fog hozzá, hogy írói művé formálja az empíriát. Másfelől pedig a közönség is (és éppen az a közönség, amely a hatvanas évek magyar prózájának irodalomszocioló43
