Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 10. szám - MŰHELY - Pomogáts Béla: Az újabb magyar prózafejlődés erővonalai
Ilyen körülmények között nagyobb szerepet kaptak a szocialista irodalomnak azok a kombattáns képviselői, akik 1949 és 1953 között is meghatározták a magyar próza- irodalom arculatát: Illés Béla, Gergely Sándor, Sándor Kálmán és Rideg Sándor. Ők vállalták a szembenézést a közelmúlt drámai és bonyolult eseményeivel. Vállalkozásuk azonban nem határolódott el eléggé az ötvenes évek első felének leegyszerűsítő szemléletétől s műveiket ezért továbbra is a sematizmus terhelte meg. Ugyancsak jelentős szerepet kapott a volt népi mozgalom és a „derékhad” néhány írója: Darvas József, Dobozy Imre és Mesterházi Lajos, akik már a történelmi események dialektikus megközelítésének korszerű igényével végezték el a számvetést. És szerepet kaptak azok a fiatalok is, akik az 1955-ös EMBERAVATÁS sikere nyomán és az 1958-as TŰZTÁNC költőinek szövetségében kísérelték meg a magyar társadalom problémáinak ábrázolását. Galambos Lajosra, Gerelyes Endrére, Szakonyi Károlyra, Somogyi Tóth Sándorra és Galgóczi Erzsébetre gondolhatunk. A periódus mindemellett folytatta azt a munkát, amelyet a korábbi néhány esztendő: az 1953—1956-os szakasz kezdeményezett. Vagyis korrigálta az ötvenes évek elejének sematikus irodalmát, és előkészítette a későbbi kibontakozást. A korrekció során folytatta a feudál kapital ista magyar társadalomnak azt az elemző és kritikai vizsgálatát, amelyet még a felszabadulást követő nagy kibontakozás kezdeményezett, s amely lassanként elakadt az ötvenes évek elejének sematizmusában. Kolozsvári Grandpierre Emil A BOLDOGTALANSÁG MŰVÉSZETE, Szabó Magda FRESKÓ, Bóka László ALÁZATOSAN JELENTEM, Kodolányi János VÍZVÁLASZTÓ, és Kassák Lajos AZ ÚT VÉGE című regényei képviselték például ezt a vállalkozást. Közülük nem egy, pl. Kassák és Szabó Magda regénye korábban is keletkezett, irodalomtörténetileg a fel- szabadulást követő kritikai számvetések sorába tartozott (abba a vonulatba, amelynek Szabó Pál ISTEN MALMAI című regénye, Déry Tibor FELELETe,Németh LászlóÉGETŐ ESZTERe, Remenyik Zsigmond POR ÉS HAMUja, Kolozsvári Grandpierre SZABAD- SÁGa, stb. voltak a csúcsai), és csak a kiadói politika szűkkeblűsége folytán került később a közönség elé. Ezek a regények egyszersmind a következő időszak regény- irodalmának magyar társadalmi és nemzeti önvizsgálatát készítették elő. Ugyancsak az elemző és kritikai számvetés igénye jelentkezett a periódus önéletrajzi regényeiben, memoárjaiban, pl. Szabó Pál, Bernáth Aurél és mások műveiben, amelyek szintén egy korábbi szakasz (1953—1956) vállalkozásait folytatták tovább. Végül az is a korrekció és a lezárás művét fejezte ki, hogy befejeződött a korábbi évek néhány nagyszabású regénytrilógiája, így Veres Péter hatalmas műve, A BALOGH CSALÁD TÖRTÉNETE. Aszóbanforgó periódus azonban, mint láttuk, nemcsak egy szakasz lezárását, hanem egy következő előkészítését is jelentette. Az elemző és kritikai társadalomábrázolás már a magyar próza 1961 utáni kibontakozására utalt. És erre utalt az is, hogy a kornak művei között megjelent az intellektualizált, metaforikus jelentésben gazdag regény: Ottlik Géza könyve, AZ ISKOLA A HATÁRON, amely az empirikus és társadalomábrázoló magyar regényirodalom hagyományaival némiképp szakítva fejezte ki a maga etikai-filozófiai mondanivalóját. S ezzel a következő prózatörténeti periódus etikai- történelem- és társadalomfilozófiai igényét készítette elő. 2. I96I—1968. A gazdaság- és társadalomtörténet viszonylag pontosan kijelöli ennek a periódusnak a határait: 1961-ben fejeződött be a gazdasági és politikai konszolidáció, 1968-ban pedig megtörtént a szocialista társadalom gazdasági alapjainak lerakása, és kezdetét vette az új gazdaságirányítási mechanizmus rendszere. A szakasz ideológiai, művészeti élete erre a társadalmi-politikai bázisra épült, s ezért bizonyos vonatkozásokban jól elkülöníthető mind az előző, mind a következő időszak fejleményeitől. Ebben a szakaszban alakult ki az a művészetpolitikai gyakorlat, amely határozottan támogatta a magyar társadalom realista és kritikai szempontú ábrázolását, még 41
