Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Tóth Ferenc: Makó
Ősi ellenzéki fészek Makó politikai múltjára a szakadatlan harc, az állandó szembenállás jellemző; a Viharsarok legrégibb ellenzéki városa. E folytonos küzdelem nemcsak a fennmaradásért folyt, de az önállóság, a szuverénitás biztosításáért is. Az első török támadások idején, megszabadulva a földesúri önkénytől, önálló igazgatást szerveztek, létrehozva az ,,okos és körültekintő” férfiak testületét, a magisztrátust. A 17. század végén a kamarával kötnek szerződést. Ennek értelmében évente befizetnek 100 tallért a kincstárnak, és minden jobbágyi szolgáltatás alól mentesülnek. Az újjátelepülés után 1791-ig királyi szabadosok (libertini regii), majd átmenetileg az ideiglenes földesúrral szerződési viszonyban álló polgárok, de 1741-ben Mária Terézia Makót és környékét végképpen a mindenkori Csanádi püspöknek ajándékozza. A szabadság szellemét megízlelő nép azonban nem akar beletörődni jobbágyi mivoltába, szakadatlan harcot vív püspök földesurával. Az önállóságot 1848 hozza meg: Kossuth Lajos rendezett tanácsú várossá nyilvánítja Makót. A19. század második felében a Kossuth szelleméhez való hűség határozza meg a város politikai arculatát. Makó sok évtizeden át az ország egyik legjelentősebb ellenzéki fészkévé válik. Justh Gyula (1850—1917), a dualizmus korának kimagasló politikusa, a Függetlenségi Párt elnöke, akit Ady „kevély, szabad magyar”-nak nevezett, 30 éven át országgyűlési képviselője a városnak. József Attila patrónusa, Espersit János pedig az Országos Köztársasági Párt alelnöke. 1913. április 14-én, az 1849-es Habsburg trónfosztás évfordulóján, az ő makói lakásán tartották országos közgyűlésüket. Ezért nevezte Ady a Csillagos vén-csatalovakban Makót a köztársasági mozgalom „hősi bajnokáénak. A harmincas évek közepén Makón jelenik meg az ország első népfrontos lapja, a Várospolitikai Szemle, melynek Erdei Ferenc a felelős szerkesztője. Ez időben a Kossuth Párt országos alelnöke Márton Bálint makói parasztember. A Márciusi Front 1937-ben két ízben tart Makón ülést. 1939 nyarán pedig, legendás körülmények között, itt alakul meg a Nemzeti Parasztpárt. A felszabadulás után elsők között Makón jön létre a Kommunista Párt. A hagyma Makó hírnevét hagymájának köszönheti. Az ország hagymatermelésének több mint a felét e hagymakörzet biztosítja. E nagy múltú kertkultúra kialakulásának legdöntőbb feltételei a kitűnő talaj, a kedvező időjárás — no és a szorgalmas, vállalkozó hajlamú makói nép. A gömbölyded alakú, bronzvörös héjú, fehér húsú, kellemes illő olajokat tartalmazó vöröshagymát több mint két évszázad óta termelik Makón. Az első adat 1755-ből való, ekkorra már bizonyos hírneve is lehetett, mert az egyik tornyai birtokos innen szerez be ültetni való fokhagymát és néhány koszorú vöröshagymát. Meghonosítói a reformátusok voltak, ezért eredetileg kálvinista foglalkozásnak is tekintették. A hagymatermelés kiterebélyesedésében fontos szerepe van egy természeti katasztrófának, az 1821. évi árvíznek. Két-három millió szőlőtőkét kivágva, szakítanak a több évtizedes,de nem nagy hasznot hozó szőlőkultúrával, és földjeiket veteményes kertekké alakítják. Ösztönzően hat az is, hogy a szőlővel ellentétben a hagyma nem esik dézsma alá. A következő évtizedben Szirbik Miklós megállapítása szerint az Alföldet és Bánátot „elönti Makó gyökerével, hagymájával és paprikájával”. Az értékesítést három egymástól el33
