Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 10. szám - Rónay György: Versek (Köszönet Weöres Sándornak, Guggerhegy, N. L. régi háza a Rózsadombon)
GULÁCSY LAJOS: *s_ Pásztorórák RÓNAY GYÖRGY KÖSZÖNET WEÖRES SÁNDORNAK Hatvan évet ha megértünk, legalább már annyit értünk: ami kár ért, az is — értünk. Sebeinkből lett a vértünk. GUGGERHEGY Esteledik Ócska rongyok. Benzinszag. Bádog. Ürülék. Szirénaszó: egy infarktusost visz a mentő a városban. A fák alatt már kéklik a sötét. Szél rebben. Fölzokog a meggyalázott erdő. Még három év Három éve nem ültem ezen a pádon. Mögöttem egy rigó fütyül, azt hallgatom. Még három év, és itt is fölfal mindent a beton. Táskarádiók s üres koponyák szikkadnak majd a napon. N. L. RÉGI HÁZA A RÓZSADOMBON Itt egyszer, negyvenhárom májusában egy egész holdas éjszakát átvitatkoztunk. Szürkült már, mikor hazaindultunk. „Majd legközelebb folytatjuk” — szólt a gazda, s ki kísért a kapuig. Fiatal jegenyék álltak a ház előtt, finoman remegett sudár lombjuk a hajnali fuvalomban. Ennek most több mint harminc éve már. A ház azóta többször is gazdát cserélt, s a jegenyék megnőttek. Ősz van, 23
