Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 9. szám - SZEMLE - Varga Lajos Márton: Gion Nándor két könyvéről
ilyen vonzásokban csak a személyiség megerősödésével jöhetett létre. S nem hiszem, hogy van nagyobb dicséret az adott esetben, mint azt mondani: sikerült. A Virágos katonában némi bizonytalansággal, az Ezen az oldalon című kötetben teljesen. Kötetről-kötetre észlelhetni az élet, s az emberek szeretetének műalkotó tényezőként szaporodó jeleit, az összetartozás előbb tétova érzése előttünk sűrűsödik tudássá, vállalható szolgálattá, a művet esztétikai síkon is formáló megvesztegethetetlen felelősséggé. De nézzük közelebbről a két könyvet. Az Ezen az oldalon egy többé-kevésbé zárt közösségről, a városszéli Keglovics utca lakóiról szól. Egy ácsról, egy asztmás feltalálóról, egy bordélyházból szabadult asszonyról, téglagyári munkásokról, s másokról is, bennük és általuk az emberség változatairól, az emberség lehetőségeiről. Az utóbbi is valami hasonlóról, németek, szerbek, magyarok napi bajokba fulladó, történelem alatti életéről, egy kis bácskai falu mindennapjairól a századelőn. Figurái tehát köznapi emberek. Nem hősök a héroszi értelemben, s nem egycélú absztrakciók. Jó és rossz, de inkább jó, mindig cselekvő, húsvér emberek. Eleven személyiségek, amit azért fontos kiemelni, mert Gion Nándor ezt a hagyományos realizmusétól, s az újabb, pszichologizáló törekvésekétől is különböző jellemzésmódszerrel éri el. De kanyarodjunk a dolognak egy kicsit messzebbről. A személyiség jellemzése, ezekkel egybehangzóan, nem több és nem is kevesebb a személyiség megnyilvánulásainak rögzítésénél. Gion Nándor sose elmélkedik egyetlen figurájáról se. Csak a cselekvésüket írja le: a külső magatartásban, viselkedésben érzékeli és érzékelteti a belső világot. Tárgyak, helyzetek, eseményláncolatok különféle viszonylatok fejezik ki mindazt, ami a személyiségből konkrétan nem tapasztalható, s csak spekulációk útján volna egyébként kifejezhető. Az Ezen az oldalon minden fejezetében felbukkan például egy emlékezetesen szép lány, Giziké Schladt sírköve. Ez az, amit a ház előtti beszélgetésekhez megfelelő ülőalkalmatosságot keresve többen ki akarnak dönteni, némelyek pedig minden mást igen, de éppen ezt nem. Erre tesznek virágot egy utcabeli lánytól bódult gyerekek, s a sírkőre erősített fényképet törik össze, amikor kiderült, hogy a lány lefeküdt egy villany- szerelővel, ezt a képet keresi ,,a félhülye Sebestyén gyerek” írként bánatára, magányára, amikor az egyetlen ember, aki szerette, elköltözik a Keglovics utcából. Giziké Schladt képe tehát különféle események centruma, s ebben a minőségében fokozatosan a tisztaság, a jóság, s a szépség jelévé gazdagodik. Az, hogy a képpel kapcsolatba kerülők hogyan viselkednek, igen jellemző nemcsak karakterükre, de léthelyzetükre is. Hírt ad emberiségükről, s minősíti azt. A motívum — halott lány képéről lévén szó — sejteti egyben, hogy a tisztaság, a jóság és a szépség elérhetetlen messziből üzen ezeknek az embereknek, ami új nézőpontból világítja át a Keglovics utca lakóit és tetteiket. A személyiség jellemzésének ez a módszere termékenynek bizonyul egyéb tekintetben is. Eseménydússá válik a történet, hiszen esemény nélkül nincs cselekvés, anélkül pedig nincs megismerés. Ezen kívül az események szükségképpen mindig mások, hogy új és új reakciókat keltve teljes megismerést adjanak, egyszersmind azonban olyanok, hogy az emberség próbáin át hitelesen bontakozzanak ki a megmaradás, az erkölcsös boldogulás, a tisztességes élet mindennapi tapasztalatokat sűrítő magatartásformái. Azt hiszem, mindkét könyvnek az az alapkérdése, hogy miként lehet kisebbségi léthelyzetben emberhez méltó módon élni. Még valamit a technikáról. Az életanyag alakításának alapelvei félreérthetetlenül a tömörség és tárgyilagosság, eszközei a kihagyás, elhallgatás, stiláris fegyelem, illetve a novellisztikus szerkesztés. Mármost ugyanolyan élménymennyiséget minél kevesebb szóval érzékeltetünk, a hatás intenzitása annál nagyobb. Az élmények kimondatlanul is jelen vannak egy gesztusban, érzékletes szószerkezetben, az atmoszférában. Sugárzásuk a tárgyilagos ábrázolásmóddal ütközve tovább fokozza az események amúgy is nagy belső feszültségét: személyességgel, lírai jegyekkel itatja át az epikai anyagot. Gion Nándor két könyve, különösen az Ezen az oldalon, kizárólag esztétikai szempontból is maradandó értéknek látszik, újdonságnak, ami a mai magyar szépprózában megkülönböztetett helyet érdemel. Tegyük ehhez hozzá, hogy olyan világról hoznak eredeti információkat, amelyben alig vagyunk ismerősek, de amelynek gondjai nagyobb részben a magyarság egészének gondjaival hangzanak össze, s akkor már valóban nyilvánvaló: az Ezen az oldalon, s a Virágos katona nemcsak élvezetes és izgalmasan megírt könyv, hanem minden szempontból nagyon fontos mű is. VARGA LAJOS MÁRTON 93 Érdekes sajátossága a két könyvnek, hogy a történetben semmi olyan nincs, ami ne a könyv világának belső összefüggéseiből következne. Itt senki semmi olyat nem tud, amit magától ne tudhatna, az események összefüggéseiből ki ne találhatna, amit csak az író ismereteinek szintjéről lehetne érzékelni. Minden úgy jelenik meg, ahogy a szereplők látják, tapasztalják, akik — s ez újabb, a tehetség természetére valló vonás, nem töprengnek sorsukon, hanem élik azt. Szilárd normák szerint, a cselekvés logikája mentén, a legegyenesebb úton törnek a megoldás felé. S mint a balladákban: minden szavukért egész valójukkal felelnek. A szó ezért válik tetté, a dialógusok pedig súlyossá, távlatossá, látszólagos szürkeségükben is az események kiváltóivá és hordozóivá.
