Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 9. szám - MŰVÉSZET - Késmárky Mária: Nagy István Baján

A megnyitó beszédet dr. Puskás Dezső h. polgármester mondta volna, de betegsége miatt Miskolczy Ferenc vállalta e feladatot. A bajai sajtó szerint ,,ez a kiállítás fogja teljességében megmutatni, miért áldozott egy egész életet Nagy István! Ki volt Nagy István!”

„A művészi körök, műbírálók elragadtatással csodálták ennek a sajátságos eredeti tehetségnek alkotásait, de annyira talán a fővárosi körök sem ismerték az elvonultan, csendben és inkább magának dolgozó művész szinte megdöbbentően szép képeit, mint a bajai közönség. A múlt évi kiállításon a nagy alkotások egész sorában volt alkalma gyönyörködni a város közönségének, amely egy-pár év óta büszkén magáénak vallhatta az egész nemzet büszkeségét” — írják a Bácskai Újságban; az ilyen alkalmakkor megszokott kissé túlfűtött, s a helybeliek érdemét hangsúlyozó cikkben.

,,A nagy festőművész halála s a fővárosi lapok, folyóiratok méltató cikkei után a közönség tájékozatlanabb része is sejti és tudja, hogy Nagy István valóban elsőrendű értéke volt a magyar művészetnek. Részben ez az oka annak, hogy a közönség a képeket mint értékeket nézi, s húsvét előtt igen sokan szereznek maguknak vagy ismerőseiknek maradandó örömet egy-egy örök értékű festményének megszerzésével.”

A bemutatott festmények száma 70—80 körül volt. A kiállításon a festőművész utolsó és a bajai vonatkozású képeit mutatták be.

Különös, hogy az emlékkiállítást felhasználták egészen másfajta „művek” bemutatására. „A képkiállítás, illetve képsorozat elhelyezését rendkívül élénkké és tetszetőssé teszi a MANSZ Székházában szőtt városi szegényeket foglalkoztató akció keretében bemutatott szőnyegkiállítás .. .”

Még tartott a kiállítás, amikor márc. 28-án a Bácskai Újság egész oldalon közli Hódsághy Béla emlékbeszédét, amely az Új Élet Nyomda R. T. gondozásában még az évben külön lenyomatban is megjelent.

A kiállítás sikeréről, képvásárlásról egyetlen cikk ad hírt. „Értesüléseink szerint a vármegye s több egyesület és testület is vásárol néhány képet a kiváló festőművész alkotásaiból, amelyeknek értéke természetesen egyre nagyobb lesz.”

Ugyanebben az évben rendeződött a Városi Múzeum és a Városi Képtár ügye. „A Képtár egy nagy és egy kisebb termet kap, itt helyezik el kiállítás formájában az Oltványi-féle anyagot, mely 55 képből és 12 szoborból áll, valamint öt bajai festő ajándékképeit és Nagy István festőművész 32 darabból álló hagyatékát.”

„A mesés gyűjtemény külön termet kap. A nagyértékű képgyűjteményt a művész özvegye ajándékba adta Baja városnak, ahol Nagy István élete utolsó éveit élte.”

A Képtár fáradhatatlan életrehívója, kezelője és fejlesztője már akkor is Miskolczy Ferenc festőművész volt. Őt idézzük. „ .. . Nagy István emlékére és szándékára műveiből külön termet az özvegy adományából állandó kiállításra rendeztem be, különöbző fejlődési korszakait bemutatva.”

A képek kiválogatásáról levelezés folyt Oltványi Imre és Miskolczy Ferenc között. Oltványi nyomatékosan hívta fel Miskolczy figyelmét a város szempontjából is fontos lehetőségre. „A Nagy Istvánné-féle ajánlatot okvetlen fogadjátok el. Nagyon érdekes lesz s ismét speciális zamatot is ad a múzeumnak. Persze a képeket okosan válasszátok ki, hogy változatos legyen.”

„Okosan választani” természetesen nem volt egyszerű dolog, az anyag bőségére és az özvegy anyagi helyzetére való tekintettel. Miskolczy Ferenc az az ember, aki úgy igyekezett mindig a lehető legteljesebbet, legtöbbet nyújtani a városnak, hogy az senki megrövidülését ne jelentse.

A válogatással kapcsolatban először elmondotta, hogy ebben semmiféle végrendelet nem kötötte. „Sajnos én nem válogathattam ki különböző korszakaiból a legkiválóbb műveket, mert az özvegynek nem akartam tönkretenni a létét, hiszen ő azokat tovább tudta adni és a Székesfővárosi Képtár vásárolt tőle; míg mi egészet minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül kaptuk a bajai Képtár számára ... Én ezzel nem akartam kisebbíteni őt, bár talán azt mondhatni, hogy kár, mert így egy kissé szétszóródtak vagy elkallódtak azok a művek, amelyeket szeretett.”

*

A később, 1960-ban létrehozott állandó Nagy István-Képtár megnyitása kapcsán írja Aszalós Endre: „Életében Baján is kevesen ismerték fel a mester korszakos jelentőségét. A polgári közízlés inkább elutasította képeit, vagy a legjobb esetben közömbösen tudomásul vette létüket. Ennek ellenére itt alakultak először a jelentős vidéki magángyűjtemények, melyeknek fundamentumát Nagy István képei adták. Neve lassan Bajához kötődik, amihez a megrokkant, halálosan beteg művész nemes gesztusa is hozzájárult: mintegy negyven alkotását végrendeletében a városnak ajándékozta.... így köztulajdonba kerültek többek között olyan fő művek, mint a »Leányka-Őzike« az »Ősz a Bakonyban« és kisebb formátumú remekek.”

84