Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Berkovits György: Milyen falu Gyál?
abban, hogy a társadalmi juttatásokból gyéren jut nekik. Önmagukra vannak utalva. Ha magukra nem, kire számíthatnak? Az önellátás megteremti a bezárkózást, a „kaparj kurta” szemléletet. Ennek az életformának a lehetősége mindenki előtt megnyílhat itt. Az egyik csoportból át lehet lépni, egy kis gürcöléssel a másikba, a háztulajdonosokéba. Ha valaki nem lép, „jöttment” marad — s ez a legkisebb baj, a nagyobb az, hogy — lakás nélkül marad. Nem lehet bárkivel elfogadtatni ezt az életformát, amely a civilizációs-kulturális javakról való lemondással jár, bár ugyanakkor felcsillantja az „én házam az én váram” boldogulását. Aki választhat, az százszor meggondolja, hogy az önerőből való kétes boldogulásra szavazzon, ha megteheti, hogy élvezze a társadalmi javakból őt megillető részt — vagy még annál többet is. Ha választhat. De aki Gyálra telepedett, nem nagyon választhatott. A gyáli többség, munkástöbbség. Kevesen laknak itt vezetőállásúak (3%), értelmiségiek (2%), szellemi foglalkozású nyugdíjasok (1%). Nemcsak azért, mert foglalkozásuk-munkahelyük Gyálhoz nem kötheti őket. Inkább azért, mert nemGyált választják lakóhelynek, ha élhetnek máshol is. Pozíciójuknak nem felel meg Gyál. Hivatalnok-irodista (5%) sem sok telepedett le itt. Őket sem tudja Gyál magához láncolni, számtalan lehetőségük van elsősorban iskolázottságuk miatt, s annak következtében, mivel „szellemi” foglalkozásúak, hogy státuszukkal egyenrangú helyen lakjanak. Általában a szellemi munkának ritkaságértéke van még. Aki el tudta érni, hogy vezető,értelmiségi,akár hivatalnok-irodista legyen, az azt is el tudja, hogy kiválasztott helyzetének megfelelő kiválasztott helyen éljen. Gyál nem esik ebbe a kategóriába. Ákkora munkástöbbség, mintGyálon, csupán még néhány főváros környéki településen található. Szakmunkások (27%), betanított (13%) és segédmunkások (10%), szolgáltatásban, közlekedésben, kereskedelemben dolgozók(18%),fizikai nyugdíjasok (16%) laknak itt. Többen — a lakosság más rétegeihez arányítva —, mintakár Budapesten, akár a vidéki városokban, s természetesen akár a falvakban. A munkások az iparhoz, a városokhoz kötődnek; Gyál nem városias. Falusias. Elismertsége kicsi. Ezért a gyáli munkások a társadalmi ranglétrán a munkamegosztásban elfoglalt helyüknél alacsonyabban helyezkednek el. Kik azok, akik munkáspozíciójuknak megfelelő társadalmi elismerést sem tudták kivívni maguknak? Akik nemrégiben még a földeken dolgoztak, keveset tanultak, nagy távolságokra ingáztak, hagyományos faluban laktak ... Az új, a legújabb munkások tehát. Akik megszokták a Gyálhoz hasonló vagy még hátrányosabb helyzetű településeket. Ők azok, akik nem választhatnak lakóhelyet, csak a Gyálhoz hasonló települések közül válogathatnak. Hátrányos helyzetben vannak tehát. Mi szülte ezt a hátrányt? Gyál harminc éves. Huszadik századi település. Magyarországon. Kelet-, Közép- Európában. Ahol — a feudálkapitalista iparfejlődéstől örököltük — a szocialista iparosításra is az olcsó munkaerő- és a tőkehiány nyomta rá bélyegét. Gyált ez a külterjes iparosítás hozta létre. Az például, hogy munkahelyek épültek és épülnek, de lakóhelyek kevésbé. A lakóhely megteremtése áthárult a munkaerő-utánpótlásra, amely olyan településeket épített, mint Gyál. Saját erejéből. S mivel ez az erő olcsó, a település sem lehet más. Lakóhelyüket az emberek a maguk képére formálják. Egyrészt. 50
