Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 9. szám - Czakó Gábor: Repülés (Elbeszélés)
Behsmót elengedte a szárnyat, de az már ki is szakadt a helyéből. Ott lapult alatta szegény Repülős. Csupa vér volt alatta a föld, meg az odahordott orgonagallyak levele. Talpas odaugrott, hogy fölsegítse, akkor látták, hogy a bal lábszárából jön a vér, és a térdzoknija derékszögben megtörik, s a törés könyökéből fehéren ágaskodik elő — a zoknin keresztül — a csontja. — Hú! — kiáltotta Behemót. Elfehéredett, megsárgult, szemét könny borította el. Utolsó erejével még eltántorodott a sövényhez, ahol szörnyű öklendezések közepette hányni kezdett. Zolinak is összeszorult a gyomra egy pillanatra, aztán legnagyobb meglepetésére megnyugodott. Egyáltalán nem lepte meg a Vezér üvöltése. — Repülős, mi a rossebet csináltál, Repülős! — És a nagyobbik Tüzér kárörvendő röhögése se: — Na mi lesz hapsikám, miért szálltál le ilyen hamar? Nem neked való a mcdárélet, mi? —„Olyanok ezek, amilyenek, tudhatnám, hogy milyenek!” — Ne mozdulj — kiáltott Repülősre — ne mozdulj, eltört a lábad! — Eltört? Jaj, eltört? — Ordítani kezdett torkaszakadtából: —Eltört a lábam, jaj, eltört a lábam! Zoli átgázolt a tekergőző drótokon, orgonaágakon. — Ne nyúlj hozzám, ne merj hozzám nyúlni! Eltört a lábam! Ne nyúlj hozzám, nem szabad hozzám nyúlni, eltört a lábam, jaj eltört a lábam! A nyár forró, poros aszályszaga, melyet az imént kissé fölüdített a letört orgonák nedveinek párája, elnehezült a vér émelyítő, súlyos illatától. A Vezér még mindig kiáltozott, amiért a repülés ilyen balul ütött ki, és az Arany Körnek meg neki nem lesz repülőgépe. — Mi a rossebet csináltál, te hülye? — Hagyjad, ugyan hagyjad, eltört a lába, nem látod? Nyílt törése van — csitítgatta az Őrnagy. Repülős nem hallotta a beszélgetést, már nem hallott semmit a saját üvöltésétől, meg a fájdalomtól, mert most már valóban érezte a lábát. A kötél, amelyet fölszállás előtt a vállán hurcolt valamely rejtélyes okból, lekeveredett a földre, a fal tövébe. — Add ide! — szólt az öccsére Zoli. Ebben a percben karikáztak be az udvarra a Zászlósék, azaz csak a Zászlós meg az Őrmester, mert kettejükből állt mindössze a földerítő egység. Kovács Köcsög tartozott volna még hozzájuk, de megint nem jött el. — Menjetek el gyorsan Rótfux doktorért! — kiáltott rájuk Zoli. — Eltört a Repülős lába! — Ezt tudták már abból is, hogy Repülős szája nem állt be. — Jaj, eltört a lábam! Jaj, eltört a lábam! Gyuszi odaadta Zolinak a kötelet, aki gyorsan lecsavart egy darabot a végéből, és rátekerte a fiú combjára. Tudta, hogy ilyenkor a combra szorítókötést kell tenni, csak azt nem tudta pontosan, hogy milyen is az a szorítókötés. Megszorította hát, amennyire tudta, két kézzel húzta, húzta rajta a csomót. — Gyorsan, siessetek, mert elvérzik! A Zászlós és az Őrmester fölpattant a biciklijére, és elrobogott mind a kettő. — Jaj a lábam! Jaj a lábam! Eressz, te marha, mert ez még jobban fáj, eressz! — Öklével ütötte Zoli hátát. Behemót lapos pislákat eregetett feléjük, és nagyokat öklendezett, de már csak a nyála folyt, kiürült a gyomrából minden, amit kihányhatott volna. Talpas és a két Tüzér halkan röhögcsélt. Nem volt igazán jó kedvük, mert látták, hogy Repülőst csakugyan nagy baj érte, és így már nem örültek annyira a dolognak, mint az előbb, amikor még csak a csúfos kudarcát látták, de nem tudták pontosan, 11
