Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 9. szám - Utassy József: Versek (Ősz fa, Könyörtelen könyörgés)
UTASSY JÓZSEF ŐSZ FA Adjatok ennek a fának nevet: szállni tanít egy fészek éneket, s ő tartja fölém reccsenet-kék dómkupolád is, szúette mennyezet! Adjatok ennek az ősz fának nevet, ha kinek mersze van, keresztelje meg! Nékem szavaktól üres odú a szám: ma kaptam tőle tízezer levelet. Már tudom, én a gyermeke voltam, csillaggal érő s hulló gyümölcs, kit szemmel tart a szőlőhegyoldal, s kiért föl nyúl a nagyárnyú csősz. KÖNYÖRTELEN KÖNYÖRGÉS (Mert a szabadság: az emberiség fejlődésének Abszolút Nulla Foka.) Szép Senkim, Te Idehazudott, Ide, Erre a Földre! Mutass itt nekem egy zugot, csak egy talpalatnyi hazát, ahol meglelem a házad, s ott engemet dönts le, hasíts szíjat a hátamból, korbácsolj vörösre, s én vallók neked, mindent bevallók: Szabadság! Szép Senkim, Te Idehazudott, Ide, Erre A Földre. 3
