Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 7-8. szám - MŰVÉSZET - M. Kiss Pál: Nagy István-portrék

MŰVÉSZET

M. KISS PÁL

NAGY ISTVÁN-PORTRÉK

Nagy István festőművész születésének századik évfordulója alkalmával nemcsak kiállításokon, hanem magánosoknál is sok műve került elő. Festmények, rajzok, feljegyzések bizonyítják, hogy örökös barangolása közben is szüntelenül dolgozott, gyakran és szívesen ajándékozott képeiből. Különösen termékeny volt életének 1923— 28 közötti szakasza, amikor Pesten, majd Kolozsváron három egymásutáni esztendőben szerepelt kiállításokon. Napilapok és folyóiratok elismerőleg méltatták műveit. Ebben az időben rajzolta azt a jelentős és jórészt ismeretlen portrésorozatot írókról, tudósokról, művészekről, amiből a Pásztortűz című folyóirat közölt ugyan néhányat az ábrázoltakról szóló cikkekben, de többségük mindeddig családi tulajdonban maradt.

A Nagy Istvánnál annyira megszokott frontális beállítás helyett profilban és félprofilban ábrázolt portrék karakteres művészi alkotások. Egyik sem merev, hivatalos ábrázolás, hanem a jól megfigyelt és a jellegzetes pillanatban megörökített arcmás. Nagy István sohasem állította be az alakot, nem igazgatott rajta munka közben, úgy festette rozoga állványán, ahogyan az éppen leült. A magába feledkezett, s nem a mesterkélt, beállított mozdulat érdekelte. így ezek a protréi is őszinték és közvetlen hatásúak. Első pillanatban meggyőznek arról, hogy alkotójuk nem a külső, optikai képet látja csupán, hanem az ábrázolt lelkiséggel is törődik. Nem saját magát keresi bennük, hanem a modell egyéniségét, gondolkodó és érző lényét ragadja meg. Ezek is — mint többi portréi — általában félóra alatt készültek, egyetlen ülésre.

Az egyik arcmást szinte kubisztikusan taglalja, a másikat részletezőbben foglalja össze. Egyszer finoman jelez, máskor a feketeségig árnyékba borítja az arcot, mindig a modell legsajátosabb vonásait emelve ki.

Ő maga írja: ,,Egy életen át kerestem a lényeget. A témában a lelket. Fák, házak, virágok, emberarcok bonyolult összevisszaságában azt, ami a felületek alatt vibrál. A belső hűséget.” Ezzel az önvallomásával a művész kezünkbe adja portréfestészetének kulcsát.

87