Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 7-8. szám - MŰHELY - Fehér Zoltán: Új hold, új király (Bájoló imádságok Bács-Kiskun megyében)

a varjú! És a varjú megcsípte a gyereket, meg is halt.” „Az átok helet keres magának. Ha nem talál, visszaszáll. Jaj annak, akit az átok megfog.”

Köztudomású, hogy gyermekdalaink, mondókáink igen sok ősi hitvilági elemet őriztek meg, kollektív voltuknál fogva ezek a ritusdalokhoz állnak közel. Bátyán a gyerekek az árokparton füvet dobnak föl, s közben éneklik:

Akire ráesik, pap lösz.

Ugyancsak itt, ha fürödni akartak a Dunában, egy göröngyöt dobtak előbb a vízbe, s ezt énekelték:

Grugyva doale, a já goare!

(A göröngy le, de én föl!)

Topázáskor, azaz kavicsok vagy agyaggolyók fölkapdosása közben mondogatták a játszó gyerekek, hogy társuk ne tévessze el:

Babona, babona, babcsutka,

Tüskébe ment a liba,

Aki aztat fölvöszi,

Annak hiba nem löszi.

A népi műveltségben járatos ember jól tudja, mennyire összekeveredett a nép tudatában a kereszténység és a kereszténység előtti hitvilág. Bátyán is többféle, hivatalosan el nem fogadott imádságot tudnak. A következőt például azért mondják, hogy hét halálos bűntől megszabaduljanak.

,,Én lefekszek én ágyamba, mint Úr jézus koporsóba. Föltekintek magos mennybe, nyitva látom a Mennyország kapuját, benne látom a szép Szűz Máriát. Szent térdin térdepel, szent könyvét olvassa. A kakas megszólal. Kelj föl, szép Szűz Mária, mert szent fiadat elvitték, keresztfára feszítették. Három szent vér lecsöppen az ő szent szívéből. Arra jöttek az angyalok. Fölszedték, arany tányérra tették. Krisztus Jézus azt mondta: Aki ezt az imádságot este lefektébe, röggel fölkeltébe elmondja, hét halálos bűntől megszabadul. Amen.”

Néprajzi kutatóink a népmesékben megőrzött hitvilági elemeket a néphit kövületeinek tartják, s külön választják az élő néphittől. Hiedelemmondáinkban gyakran találunk varázsszavakat, ezeket bízvást ráolvasás-kövületnek tekinthetjük.

Bátyán mesélték: „Mikor felhő gyütt egyszer arra a Remenice felé, egy ember nagy könyvvel megjelent és abbúl imádkozott. Akkor ujan zörgés, villámlás gyütt. Jég gyütt. Azt kiabálta: András, ne tartsd erre, hanem az erdőre!” Másik változata így szól:,,... szokta mondani — ő Andrásnak nevezte — és a felhők felé föláll va hangos szóval kiáltotta: András, mezőknek, völgyeknek, vizeknek, erdőknek! Hogy a rossz idő arra távozzon.”

Hiedelemmondákból tudjuk, hogy a Szent György-éjjeli harmatszedők (boszorkányok) ezt szokták mondani, hogy elvigyék a legelőre járó tehenek hasznát: „Felit nekem, felit neked.” Vagy: Neked felet, nekem felet. Móricgáton pedig: „Szödöm a hasznot, szödöm a hasznot.” Vagy: „Felit szedem a másénak, felit szedem a másénak” Szánkon: „Én húzom felét, te húzod másik felét, enyim fele, tied másik fele.”

68