Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Kiskunfélegyháza 200 éve város - Jankovics József: Angol útinapló a XVIII. századi magyar alföldről és Kecskemétről
Be, be. Ez az élet nem élet. Halálra fáradok, gyötrődök hitvány, haszontalan munkával, szellemem elernyed, erőm elgyöngül és, nem teszek semmit. Mennyi, mennyi lelkesedéssel, tervvel, reménynyel jöttem én ide — és elhágy minden, minden! Segítenem köll magamon! Legyen a mai nappal vége ennek a nem nekem való életnek! Sok szót nem vesztegetek rá: hanem én bízom magamban, hogy elérem a tökéletességet, a meddig ember elérheti. Móra Ferencz * Itt kell köszönetét mondanom néhai Vészitsné Móra Pankának és férjének, Vészits Endrének, akik a Naplót rendelkezésemre bocsátották. A Naplót Móra kézírással írta, s azt betű szerinti másolatban, az író helyesírásával közlöm. Móra csak a hónapot és a napot tüntette fel a keltezésben, de megállapítható, hogy a Naplót első éves egyetemista korában, 1898-ban írta. A Naplóban szereplő Gyula Móra menyasszonyának, Walleshausen Ilonának a testvére, aki ekkor orvostanhallgató volt Pesten, s Mórával együtt lakott 1897. szeptemberétől 1898. február 1-ig a Józsefváros Gyöngytyúk utca 10. sz. házban, majd 1898. február 2-tól 1899. február 11-ig a Baross u. 81. sz. házban. A Napló a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Irodalomtörténeti Tanszékének tulajdona. ANGOL ÚTINAPLÓ A XVIII. SZÁZADI MAGYAR ALFÖLDRŐL ÉS KECSKEMÉTRŐL Április 21-én reggel 6 órakor keltünk át a Rábán. A Duna partján haladtunk, a folyó több ágra szakadva sok, fűzzel borított szigetet alkot, közülük a legnagyobbak, több acre területú'ek lakottak. A folyó ágai — maguk is tekintélyes folyamok — Komáromnál találkoznak össze egyetlen, tószerűen kiszélesedő szakaszban. A Duna nemcsak szemet gyönyörködcet, hanem valójában nincs Európának még egy olyan folyóvize, amely több hasznot hajtana az útjába eső országoknak. A folyam közepén különös szerkezetű gabonamalmok vannak, az itteniek bizonyos mértékben eltérnek azoktól, melyeket Regensburg közelében láttam a Dunán, lehorgonyzóit csónakokra építve, a csónakok között hatalmas kerekekkel a víz hátán lebegni. Komáromnál torkollik a Vág a Dunába. 1783-ban a várost csaknem elpusztította a földrengés, és ma sincs teljesen helyreállítva. A Duna partját jócskán balra hagyva Magyarország széles síkságain találtuk magunkat, amelyek más évszakban híresek termékenységükről. Most azonban gyér füvű legelő vagy óceánként elterülő, határtalan homokbuckás vidék; sehol egy tárgy, melyen a tekintet megpihenhetne. Neszmélyben megcsodáltuk a magyar építészet remekét. Rövid beszélgetést folytattunk a postamesterrel, aki a latin nyelvben sokkal jártasabbnak bizonyult, mintsem feltételeztük: „Melius est cum aqua, quia purum ascendit sursum et deturbat” — jegyezte meg rendkívül erős boráról szólva. Néhány mérfölddel arrébb, Pilisvörösvárnál megelőztünk egy körmenetet, melyben a falu mindkét nemének apraja-nagyja részt vett. Kétszáznál is többen lehettek. Három fiú vezette a felvonulást, kezükben a feszülettel, és a falu védőszentjének képével díszített zászlóval. A körmenet sorokra bomlott, gyerekek haladtak a sorok ele51
