Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Kiskunfélegyháza 200 éve város - Móra Ferenc naplója

kicsit, míg az én szerelmem is olyan langyos-meleg nem lesz, mint az Ilonáé. Mert arra nem várhatunk, hogy majd az Ilona szerelme lenne olyan, mint az enyim. Hiszen neki tán nincs is szíve: olyan, mint egy szép márványszobor, a kiben nincs szív, a melyik szeressen. Ilona mindig marad ilyen hidegnek, a kinek a szívit föl nem gyújtja a leglángolóbb szerelem sem. Hanem nekem kell hozzáalakulnom Ilonához. Nekem kell letennem a bolondos álmaimrúl. Nekem kell abba belenyugodnom, hogy egy jól nevelt mai leánynál a sze­relem csakolyan kilencedrangú tényező. Előbb való a konyha, az edények, aztán meg nem tudom, mi, szóval: minden előbb való. Nemcsak most, a lánynak, hanem azután, az asszonynak is. Hogy a másik, a bolondabb félnek tán beszélnivalója is volna, tán jó esne egy kicsit könnyíteni is a lelkin: az mellékes. Most el köll tenni, most azért köll szaladni. Most ezt köll kitakarítani, most templomba köll menni. A szerelem? Hát az valami nagyon mellékes dolog, a mit el lehet intézni levélben is, szépen. Hiszen ez mind szép, ez mind igaz. És én belenyugszom. Bele köll ebbe törődni. A boldogsághoz nem szükséges a szerelem. A szerelem ostobaság, őszintén szólva. A boldogsághoz tiszta szoba, gyú'retlen szép ruha, gyónás, prédikáció és mandula­torta szükséges. Hiába, ez így van, — ha én nem bírom is fölfogni az én együgyűsé- gemben. Szegény, szegény bolond te! Mikor ezt te mind tudhattad már: minek köllött neked hazajönnöd? Hát nem jobb lett volna továbbra is odafönt szövögetned a te bolondos álmaidat és olvasni azokat a leveleket, a melyeknek minden sora szív, min­den betűje szerelem?. . . Hát muszáj volt teneked meggyőződnöd arrúl, amit úgyis tudtál: hogy annak a csupa szerelem, csupa szív lánynak kisebb dolga is nagyobb a szerelemnél? Hát muszáj Volt ezért neked hazajönnöd? Bolondság, bolondság, minden bolondság. Egyforma bolondság. Szerelem és fájda­lom, gyönyör és keserűség, boldogság és gyötrelem — mind egyforma bolondság. Hát most már mondjad, jó fiú, mi keresni valód van neked itthon? Eh, minden bolondság! Móra ÁPRILIS 15. Úgy. Az a gyerekes jó kedvű bolond szerelmes adjon helyet megint egy szomorú szemű, sáppadt, ábrándozó poétának! Istenem, úgy fáztam az este, mikor jöttem hazafelé, úgy reszkettem, mikor lefeküd­tem. Didergett a lelkem. Oh, de mindent odaadnék egyetlen egy csókodért! De még legjobb esetben is egy hónap, egy egész hónap! Mennyit sanyargok, szenve­dek, nyomorgokén még addig! Úgy félek, félek ettől az időtül. Úgy szeretném biztatni magam: Bátorság, Bátorság! Hosszú az idő a munkára, rövid a szenvedésre! Bátorság! Tudod, mennyi teher nehezedik a válladra! Tudod, hogy mindenért helyt köll áll nőd! Bátorság! Mondom, szeretném biztatni magam: de úgy elcsüggeszt a magánosság gondolata, úgy megfélemlít a magamra hagyottság érzete. Pedig mintha nekem is hasadna a hajnal. Tegnap üzenetet kaptam az Új Időkben: ,,B. G. Levél. Menyasszonyomnak. Mind a kettő a szív mélységéből fakad. Gyönyörű­séggel olvastuk és közölni fogjuk.” Hittel hiszek és bizalommal bízom magamban! Móra 48

Next

/
Thumbnails
Contents