Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 5-6. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Szeszmesterek (Szociográfia a tiltott pálinkafőzésről)

korrupció is kapcsolódik. Ti. a zöldség-és gyümölcsboltoknak cukorárusításra nincs engedélye, de ezt az üzleti partner, a nagykereskedelmi vállalat raktárosa hajlamos volt elfelejteni: előbb egy liter pálinkáért, azután esetenként 500 forintért.. . Egyébként — az akták tanúsága szerint — más zöldség- és gyümölcsboltok is forgalmaznak cukrot. Lehetséges, hogy semmit sem tesznek le az asztalra — de akkor azt kell gondolnunk, hogy a „messzire érő kéz” függeszti fel szüret idejére a kereskedelmi tilalmat.

A korrupció legalább annyira intim kapcsolat, mint a szeretkezés. Ehhez az aktushoz sem hívnak tanút, hogy tartsa a lámpást, így aztán gyakran titokban marad, hogy ki, mikor, kivel és hányszor. A zugfőzdések aktái azonban arról tanúskodnak, hogy a pálinka és a pénz sok embert megront, még a fogók közül is némelyeket: tanácsi hivatalnokot is, pénzügyőrt is . . .

Egy rendőrtiszt a kereskedelmi szektorban véli megbéníthatónak a szeszszindikátust: azt javasolja, hogy vonják be a zugpálinkát szállító gépkocsivezetők jogosítványát bizonyos időre. Jogszabályi feltételek híján csak képzelgünk a javaslat valóságértékéről ; de a maszekolásnak biztonságot nyújtó „óriási összeköttetésekre” gondolva félünk attól, hogy nemcsak és nem mindig a magánkocsik pilótái járnának rosszul.

Hallottam rejtjelesen érkező táviratokról („jonathán kell”, „egy mázsa fehér krumpli kell”), elhaladtam néhány találkahely mellett, ahova nyilvánvaló céllal érkeztek az autók.

A szindikátus támadó szelleme sugallja informátoraim félelmét. Egy-kettő kivételével megkértek, tartsam titokban a nevüket: bajt hozna rájuk, ha nyilvánosság elé kerülne, hogy beszéltek. A bűnszövetkezet agresszív szellemére ismerek abban, hogy egyízben Bócsán a körzeti megbízott rendőr ellen — mert fincoltatni merészelte a zugfőzdése- ket — aláírásokat gyűjtöttek: helyezzék el ... A zugfőzdéseknek Zöldhalomban kitűnő hírszolgálatuk van. Idegen nem haladhat itt keresztül úgy, hogy ne kísérnék minden lépését figyelő tekintetek. Legyen éjjel vagy nappal: amint a Hatósági Közeg felbukkan „autós és motoros hírvivők serege kél útra, hogy figyelmeztesse társait”.

Egy befolyásos ismerősöm jóindulatúlag szólott: alighanem tovább kell költöznöm Bács-Kiskunból is, ha a bor- és pálinkaügyekbe beleártom magam. Később a bócsai tanácselnök és a titkár egy informatív eszmecsere ürügyét felhasználva újságíró barátommal együtt szabályosan denunciált, azzal a hátsó gondolattal, hogy kitörjék a nyakunkat, mielőtt letennénk a voksot a zugfőzdések dolgában. Ezután csak természetes, hogy a zöldhalmi szeszmesterek vágyképe rávetült a valóságra: az a hír járja közöttük, hogy „a fekete szemüvegest letartóztatták”.

Ilyen az a maszekvilág. Nevetséges, iszonyú és félelmes benne az erőtudatos túlérzékenység; amikor a jegenyefák azt hiszik magukról, hogy az égig nőnek. Mindenki tudja, hogy nem — de hátha mégis: megismerhetetlen a pénz hatalma.

Nagyon, de nagyon ideje volna már helyére tenni ezt a világot: hogy a félelem- káprázat ne hazudjon róla égig érő fákat az ember szemének.

63