Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 5-6. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Szeszmesterek (Szociográfia a tiltott pálinkafőzésről)

A játékszabály — amit a fogó alkalmaz — jó a főzőnek. („Ha megfogsz, fizetek!”) Tudomásom szerint a Kiskőrösi Járási Bíróság gyakorlatában még nem volt arra példa, hogy a megbüntetett zugfőzdés ne fizetett volna; soha sem történt még meg, hogy szabadságvesztésre kellett volna átváltoztatni (100 Ft = 1 nap) a pénzbüntetést. De arra már volt precedens, hogy a vádlott a 20 ezer forint büntetést azonnal tudomásul vette, s közölte a meglepett védővel, hogy „nem fellebbezünk, ügyvéd úr”.

Nemcsak az ítéleten, hanem az eljáráson is látható, hogy a jogrendszer félreértelmezi a zugfőzést. Ezzel magyarázzuk, hogy az adócsaláson túlmutató, a komplex tevékenységre utaló mozzanatokat a nyomozás általában figyelmen kívül hagyja.

B. Dénes budapesti lakos, nyugdíjas gépkocsivezető Warsavájában 110 liter pálinkát talált a rendőr. („Saját magam és családom részére vásároltam.”) A pénzügyőrség kivetette a szeszadót, a bíróság a pénzbüntetést; de hogy kitől vásárolta, kinek vásárolta a pálinkát B. Dénes, az nem derült ki közben; következésképp az sem, hogy a vádlott milyen helyet foglal el a zugkereskedelem láncolatában. A kereskedelmi vonal érintetlenül maradt.

Egy igazoltatott magánkereskedőnek 80 liter pálinka volt a kocsijában. Első meglepetésében úgy nyilatkozott, hogy „ismeretlen személytől” vásárolta Bócsán. A jegyzőkönyvbe mást diktált: látta, hogy egy Skoda gyártmányú gépkocsiból műanyag kannákat raktak ki, majd elhajtottak. Ő odament, s miután meggyőződött róla, hogy pálinkát talált, a kannákat berakta a kocsijába... A Nagykőrös határában karambolozó kiskőrösi fiatalember azt a mesét tálalta fel, hogy „Cegléd alatt az úton egy ismeretlen autóstól pálinka szagú műanyag kannákat vásároltam, darabonként 60 forintért. . .” Ha tovább lapoznánk az aktákat a hiányérzetünk is tovább fokozódnék az üzleti kapcsolatok elhanyagolása, a hálózat feltáratlansága miatt. A játékszabály, amit a fogó alkalmaz, a zugkereskedelemnek is jó.

Ehhez mérve csekélység, hogy a nyomozás kritikátlanul veszi tudomásul a választ, amit a zugfőzdés a készüléke eredetéről mond. „A MÉH-től vettem”, „magam készítettem”, „egy általam ismeretlen személytől vásároltam”. A feleletek nem zárják ki az igazságot: a készülék nem olyan ördöngős szerkezet, hogy ne lehetne házilag barkácsolni. Ha azután az ember szétnéz a kiskőrösi pénzügyi szakasz bűnjelraktárában, s ott látegy seregazonos formájú és kiképzésű pároló csövet meg hűtődobot, mégis olyan gyanúja támad, hogy a zugfőzdések körében az „ismeretlen személy” ismert.

Az 1972-es adatok alapján lepárolt óriási mennyiség és a kiterjedt kereskedelmi kapcsolatok széles körű személyes érdekeltséget tételeznek fel. A zugfőzdések és üzérek Bács-Kiskun megyei haszonszövetségéhez, titkos szindikátusához szerte az országban több ezren (talán tízezren is) tartozhatnak. Ugyanakkor a bíróság 29 ítéletet hozott szeszadócsalási ügyekben. Ebből nyilvánvaló, hogy a pénzügyőrség és a rendőrség fogási eredményei nagyon viszonylagosak: a játékban résztvevőknek legfeljebb 1%-át érintik. A szabálysértési ügyekben hozott 459 ítélet javítja ugyan statisztikailag az eredményt, de a kivetett szeszadó a bírsággal együtt is olyan kevés volt (átlagban: 1735 forint) a zugfőzdések és üzérek jövedelméhez viszonyítva, hogy átmenetileg sem okozhatott zavart a szervezet működésében. A kifőzött 25—35 ezer hektoliter pálinkából 85,42 hektolitert foglaltak le, az árualap kicsiny töredékét, 2—3 ezredrészét. A tények makacs dolgok: ismeretükben túlzás volna azt mondani, hogy az államhatalom komoly veszélyt jelent a szindikátusra nézve.

Annak előrebocsátásával, hogy minden konszolidált állam meglehetősen szuverén módon alakíthatja polgáraihoz való viszonyát, utalunk néhány körülményre, amelyek a konkrét viszonyt meghatározzák és jellemzik.

Az egyik: az adópolitika. A tulajdonviszonyokban végbement változások eredményeként a lakosság adója ma már jelentéktelen tétel az államháztartás bevételei között:

59