Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 5-6. szám - VALÓ VILÁG - Kunszabó Ferenc: Az utak meghasadnak (Vallomások Erdei Ferencről)

— Fejből nem tudom.

— Arra emlékszik-e, hogy Erdei Ferenc ott ügyködött a harmincas években?

— Emlékszem rá, de nagyon jártas nem voltam ottan.

— Mégis? Hallomása lehet. Hogy mit akart ő elérni?

— A Nemzeti Parasztpárt vezetője lett.

— Igen. Később. De akkor, harminchat-harminchétben? Hogy éppen a kartell ellen akarta megszervezni a hagymásokat.

— Lehetséges. Azt tudom, hogy hamar elment Pestre. És mikor visszajött, a front után, már mint nagy vezető.

— Értem ... A front utáni időkben tetszett-e vele beszélni?

— Soha.

— Miért?

— Nem akadt egymással dolgunk.

— De akadhatott volna.

— Nem’akadhatott volna.

— Igen . . . Gyerekek vannak?

— Egy lány van.

— Talán nem lehetett több?.. . Elnézést, hogy ilyet egyáltalán meg merek kérdezni.

— Kérem. Nem akartuk, és nem lett.

— Olyan nehéz volt a soruk?

— Nem volt olyan nehéz. Dolgozni, azt kellett, de én azt gondoltam, minálunk, a mi családunkban ott volt a rengeteg gyerek, ha csak egy simogatást akartak volna adni mindegyiknek, abba is belefárad a karjuk. . . De nem is nagyon akartak, talán, csak hajts, hajts! örökkön örökké! . . . Hát én azt gondoltam, ne legyen gyerek inkább. Mert az a gyerek, ha van, kapjon meg mindent, és ne a hagymaföld végében nevelődjön, meg kicsapva egész nap az utcára, mint bizony a múltban ez nagyon általános volt.

— Ma már azért ilyen nincs.

— El van ismerve. Kezd kijavulni ... A front után eléggé összezavarodott minden, csak romboltak, csak romboltak, csak vittek, semmit nem építettek. De mostanában már ... el van ismerve, általánosságban. A munkának megvan az értéke. A makai paraszt ma nem tudna annyit termelni, akár téeszben, akár maszekban, hogy meg ne vegyék tőle, és elég tisztességes áron.

— igen. Ez öröm. Én azonban csak visszatérnék Erdei Ferencre, egy kérdés erejéig.

— Csak tessék.

— Tetszett mondani, hogy eleinte össze volt zavarodva minden. Akkor hogyan gondoltak őrá, mint aki hát rögtön odakerült, legfelülre?

— Volt ilyen gondolat is, olyan is bizonyosan. De a többség, legalábbis itt, az Aradi utcai részen, a többség nem Erdei Ferencre tolta, hanem a... a demokráciára. Én legalábbis így láttam. Mert én például azt mondtam: Rombolsz, Ferkó, rombolsz! De ha utána építesz is, minden meg lesz bocsátva! Magamnak mondtam, nyilvánvaló . .. mindig csak magamnak.

— És meg lett neki bocsátva?

— Épített, kérem! Ahogy Makó el volt ülve már a hatvanas évekre! És mikor ő hatvanhétben idejött képviselőnek, minden fölpezsdült, mint tavasszal a Marospart!

— És megbocsátottak neki?!

— Mikor megtért a városhoz, és látta a nép, milyen jótétemény, mindenki csak azt kívánta, sokáig éljen, tőlünk e! ne forduljon! ... Már félre ne tessék érteni: nem a kapzsiság, vagy mi, nem az beszélt belőlünk! Mert ha igazán meggondoljuk, Erdei Ferencet nem azért szerette meg újra a nép, hogy hozott vagy kijárt nekünk valamit, hanem ahogy lejárt, ahogy minden érdekelte, ahogy meghallgatta az embereket,

49