Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Fóti Péter - Tamás Ervin: Petőfiszállási kérdőjelek
dójára. Másodszor kiszesei között volt. s arról vitatkozott a fiatalokkal, hogy a Szervezeti Szabályzat szerint nem idevalósi levezetheti-e az alapszervezeti vezetőségválasztó taggyűlést. Délután öt óra felé elnéptelenedik a vásár. A búcsún 55 keresztet vittek, tehát 55 településről érkeztek a hivők, úgy harmincezren. Ezek az emberek gyakran viszontlátják egymást, ugyanis legtöbbjük minden búcsún résztvesz, s a szertartásoknak pontos menetrendjük van: március 17, Vérkönnyező Mária Győrben, május8. Szentkereszt Pilisszentkereszten, május 30. Pünkösd Petőfiszállá- son, június 19, Jézus Szíve búcsú Sümegen, augusztus 20, Szent István király ünnepe Mátraverebélyen. Élő múzeum lenne Petöfiszállás? m Hegedűs Ferenc, a kiskunfélegyházi városi pártbizottság titkára határozott véleményt mond: a gazdasági bajokból erednek a település gondjai. Petőfiszálláson 8000 hold évi produktuma 7 — 8 millió forint, hasonló közgazdasági adottságokkal egy 3000 holdas tsz (ä kiskunfélegyházi Kiskunság) 20 millió forintos termelési értéket ér el, csakhogy itt például 16-féle őszibarackot termesztenek... Petőfiszálláson az államtól telepítésre kapott pénzt helytelenül használták fel. Sok hosszúlejáratú hitelt vettek a szőlő telepítésre, ma meg ki kell vágni 90 holdat, mert például az Aranyhomok szak- szövetkezetben egy holdról 45 kiló szőlőt szüretelnek. Ilyen vezetéshez egy fillér állami támogatást sem szavaznak meg. A pb-titkár így értékel: őskori állapotok uralkodnak Petőfiszálláson. A helyi Béke tsz-t egyesíteni akarták a kiskunfélegyházi Egyesült Rákóczi Tsz-szel, hogy jobb legyen a gazdasági lehetőségük. A petőfiszállási tagok kétharmada nemmel szavazott... Változtatni kell itt, de mindenáron ! A kiskunfélegyházi városi pártbizottság és a tanács együttes vizsgálatot végzett Petőfiszálláson. A jelentés a következő címmel került a testületek elé: „Petöfiszállás község távlati gazdasági megerősítése". Érdemes a vizsgálat néhány megállapítását szószerint idézni: „A két tsz kicsi, nagyüzemi gazdálkodásra területénél fogva alkalmatlan. A gazdaságok 14 erőgéppel dolgoznak, de a terület 80 százalékára csak 8 traktor jut. A számosállatok száma 10 év alatt 2054-ről 1824-re csökkent, a Petőfi szakszövetkezet 14, az Aranyhomok 12 számosállattal bír. Az az ezer ember, aki a két tsz és a két szakszövetkezet területén él és gazdálkodik, csak időszaki munkára alkalmas, de a későbbiekben sem lehet számítani rájuk, mint teljes értékű dolgozókra. A szakszövetkezetekben komolyak a vezetési problémák, az Aranyhomoknál ez a szervezeti keretet is veszélyezteti. A munka és a pénzügyi fegyelem tűrhetetlen. A két szakszövetkezetben a tagok befizetési kötelezettsége évi félmillió forint lenne, de ennek csak 70 százalékát teljesítik, s ezt az összeget elviszi a közös évi gazdálkodási ráfizetése. Felhalmozás jóformán nincs, a kieső eleven munkát, holtmunkával pótolni nem tudják, ezért még az egyszerű újratermelést sem biztosíthatják. Az állandó fizetőképtelenség, a pénzhiány tovább rontja az amúgyis rossz munkamorált. Csak az Aranyhomok területén 90 darabban van a közös földterület, amelyet rentábilisan nem, de néha egyáltalán nem művelhetnek. Csőd fenyeget: az Aranyhomok szakszövetkezet kollektívájának 1972-ben holdanként 590 forint hitelt és 300 forint amortizációt, tehát csaknem 900 forintot kell befizetnie, csakhogy egyszerű újratermelés esetén a gazdaság egységre eső termelési értéke nem éri el az 1700 forintot. Ilyen körülmények között a gazdálkodást fenntartani teljesen reménytelen.” Gazdasági és emberi hibákból ered, hogy a település, az emberek, az emberi gondolkodás elmaradt az időtől. Miért káros a múzeumi állapot? Ezt a kérdést önmagunknak tettük fel. Majd egy éven át jártunk Petőfiszállásra, megismertük embereit, tanyáit, szokásait, már talán ennyi elegendő lenne, hogy pusztán sajnálatból is azt mondjuk: egy községünk lakóit károsítja a múzeumi állapot. Résztvettünk egy Bács-Kiskun megyei értelmiségi találkozón — jóval korábban, mint ahogy Petőfi- szállást megismertük —, az esten kulturált emberekkel találkoztunk, s a szellemi lobogás semmivel sem volt kisebb, mint bárhol az ország „intelligencia-eszmecseréin”. Csakhogy, meglepődtünk, hogy általunk elavultnak hitt gondolatok itt a korszerűség „bátorságjelmezében" tündökölhetnek. Igen, mert a Petőfiszálláshoz hasonló „múzeumok” múzeális gondolatai eljutnak a városokba, a megyékbe, az országba. A helyben korszerű eszmények anakronizmusát gyakran azért nem értjük, mert csak a végeredményt halljuk, s múzeumaink bemutatásáról elfeledkezünk. 43
