Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 5-6. szám - Raffai Sarolta: Morzsahegyek (Kisregény, befejező rész)

falnak szaladgál a vén csibész... — s nézett a Fiúra tovább, mereven. — Valami egészen máson töprengek én.

A Fiú megrémült.

— Az ég áldjon meg ... az ilyet nem lehet folyton ismételgetni!

Törpe viháncolni kezdett.

— Esküszöm, én megnyúznám. Sóba hempergetném. Hallottam valahol . ..

— Nem szánnád? — vigyorgott Sisák. — Nem sajnálnád szegénykét?

— Én?!

Sisák tagoltan mondta, élvezettel:

— Belehalna.

— Meg is érdemelné — lelkesedett Törpe.

— Szerinted? — nézett Sutyira Sisák.

— Szerintem is.

— Csatlakozom — nevetett Sisák. — Bizony meg. Bizony megérdemelné. Azt a jó anyját! És te? Te mit gondolsz? — nézett a Fiúra.

Ő a vidám arcokat figyelte, s tudta: ez már csak játék. Elmosolyodott.

— Ugyanazt.

Sisák göcögött a gyönyörűségtől.

— Egyszóval: halál reá.

— Halál, halál, halál! — ugrándozott Törpe boldogan.

— Legyünk irgalmasak — fintorgott Sisák. — Gyors és könnyű halál. Nem nyúzás, nem sózás, semmi kínzatás ... mindenki javasolhat egyet.

— Bunkó — mondta Sutyi óvatosan.

— Tagló, te jólélek — bökte oldalba Törpe.

— Nincs fantáziátok — csóválta fejét Sisák. — Fantáziátok aztán végképp nincs. Na, szólalj már meg!

A Fiú a vállát vonogatta, keservesen mosolygott. Éretlenség— gondolta —, ízetlen tréfa. Befogadtak, boldognak kéne lennem, befogadtak, s tulajdonképpen boldog is vagyok. Csakhogy ... Sisák várakozva nézte.

— Nekem sincs szárnyalóbb fantáziám.

— Aha — mondta Sisák. — Az ítélet mindazonáltal megszületett.

Rötyögtek.

— Annak rendje és módja szerint — mondta Sutyi.

— Egyhangúlag — emelte fej ujját Sisák.

— Micsoda hecc! Állati — lelkendezett a kis pocok. — Halál! Öregem, ez nem igaz. Sisák átkarolta a Fiú vállát.

— Mint veterán, javaslatot tennék a továbbiakra. Hogy tényleg jó hecc legyen. Törpe, hozd a sapkám De vigyázz, madártojáskák vannak benne.

Nyerítettek a gyönyörűségtől.

A sityakban négy parányi papírhenger fehéredett, akár a túlfőtt metélt. Sisák a Fiúra nézett.

— Mától az én szárnysegédem vagy, kispajtás. Az első számú. Te tartod.

A Fiú átvette a sapkát, ostobán vigyorgott.

— Na már most — kezdte Sisák széles gesztusokkal. — Az ítélet megszületett, barátaim. De ki légyen az ítélet végrehajtója?

— Ne hülyéskedj — próbálkozott félszegen a Fiú. — Ez azért sok, nem?

— Aki pedig a heccünket elrontja, töröltetik — hunyorított rá Sisák.

— Úgy van — buzgólkodott Törpe megint.

— Csönd. A sapkában négy cédulácska rejtezik, amint látjuk. Három üres, a negye25