Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 5-6. szám - Zelk Zoltán: Asztalnál (Vers) - Takács Imre: Versek (A száraz kút födelén, Lazítás)
LAZÍTÁS 1 Gyönyörködöm a vérben. A szőnyegen fekszem és a gyönyörű vért képzelem falakra, mennyezetre kocsonyásán, ahogyan éppen megáll buzgásában. Fröccsentett műanyag-vér, vér-műanyag! — elrejtőznek alatta tégla-falak, beton-áthidalások, nyílás-zárók, festmények, bútorok és bronz-csillárok, függönyök, függöny-kapcsok, csipesz-görgők máskor a gondolatba belecsörgők ... És lent is kocsonyásodik a sűrű vér; már félig benne fekszem, mint a gyökér — ha félig a termőföldből más kimosva, de énrám feljön a vér hólyagozva, hizlalva alvadt magát és hidegét. . . ízlelem összecsukott számmal a vért. 2 Tapintok végre csöndöt, a megfagyott vér-ömlés belsejében vér-harmatot; kezemmel csönd-síkosat, csönd-ragacsost; érzékeny szőrzetemmel csönd-hólyagost. Fekete barlangjával a vér-magány elszigetelte végre gép-karaván lármáját agyvelőmtől, s a szavakat! — nem súgnak ide többé hazugokat! A vér-szivacs szobában hártyásodó párnákból elsziváróg a vér-savó; dagad a padló alul, s körben a fal issza a vér-nedveket vérszomjasán. A szikkadt vér-lepény már kérgesedik, mint az égő szalonna; zsugorodik, rámzsugorodik, megfojt — ha gondolom ... Lélegzem — és a számról elszáll a por.
