Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 4. szám - MŰHELY - Halász Géza Ferenc: Zsigray Julianna - egy beszélgetés tükrében

— Miben áll a közönséggel való kapcsolata?

— Rengeteg levelet kapok. Még Jugoszláviából, Romániából is jön posta. Emellett író-olvasó találkozókon szoktam résztvenni. Az utóbbi időben Mélykúton, Balotaszálláson és itt a MÁV-kultúrotthonban találkoztam az olvasókkal.

—■ Mire a legbüszkébb?

— N em vagyok büszke semmire.

— Akkor melyik írása áll legközelebb a szívéhez?

— Szeretem a Gyümölcsöskert című novellámat, amely bejárta az egész világot, a német nyelvterülettől Amerikáig. Mindössze annyi történik benne, hogy tönkrementünk. Nagyapánk megvakult, el kellett hagyni a régi házat, amit nem mertünk neki megmondani. Az új tulajdonos megengedi, hogy körbejárja a kertet, mi, unokák elkísérjük az útjára. Amikor kilépünk a kapun, vetet velünk a gyümölcsárusnál egy kiló körtét, hogy mutassuk meg otthon, milyen szép gyümölcs termett a fáinkon. Ő is tudja, hogy ez hazugság, de tovább hazudik. Formailag és egyébként is jónak tartom az Erzsébet királynő című történelmi regényemet. Szeretem az Eltékozolt életet is, bármit ír róla az Új írás kritikusa.

— Legutóbbi valiomását, amely a Nők Lapjában jelent meg, és a kiskunhalasiakról szól, így fejezi be: „meglehet, azért ilyen jók hozzám, mert nem olvastak tőlem semmit.”

— Ez csak tréfa. Egy poén. Vagy nem?

82