Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 4. szám - MŰHELY - Halász Géza Ferenc: Zsigray Julianna - egy beszélgetés tükrében

készt, amit pedig ritkán tudtak a nőírók. Kimagaslóan jónak érzem Raffai Saroltát is.

— Véleménye szerint mi kell az íráshoz?

— A tehetségen kívül a mesterséget feltétlenül tudni kell. És tudjunk magyarul.

— Eddig főleg nőket sorolt fel. Talán a sajátos lélekábrázolás miatt?

— Jó ideje már nem úgy nézem a világot, hogy női és férfi lélek. Olyan egyformák vagyunk! Annyi a feminin férfi. De hadd folytassam a kedvencek sorát. A Puszták népét újra és újra előveszem. Egész nagy regény Konrád Györgytől A látogató. És Moldova! Az alakjai, a humora, egész világképe meghódított. Ugyanígy vagyok Bertha Bulcsúval. Az idősebbekről fölösleges is beszélnem, régóta figyelemmel követem a munkájukat.

— Egészen 1944-ig biztosan ívelt fölfelé a karrierje.

— Épp a múltkoriban találkoztam az egyik angyali könyvelőnkkel, aki megkérdezte: tudja-e, mit keresett maga nálunk? Évente 60 000 pengőt a könyveimmel; I 100 pengőre emelkedett a havi fizetésem és 20 000 pengőt kaptam egy regény megfilmesítési jogáért. Aki ennyit kapott fiatal korában, az mit akar többet! Óriási pénz volt, elköltöttem. Erről viszont nem szép beszélni: akinek nem volt, adtam belőle. Tudtam ugyanis, hogy mit jelent nyomorogni. Miután „megléptem”, eltűntem otthonról, 6 hónapig kereset nélkül maradtam. Albérletben laktam, és ha ki akartam nyitni a szekrényajtót, a szobaajtót is ki kellett tárni, olyan kicsi volt a helyiség. Soronként 5 fillérért írtam szerkesztői üzeneteket, amit csak 60 sor terjedelemig fizettek ki. A kiadónál, ahol lektorként foglalkoztattak, 4 pengőt fizettek egy regény elolvasásáért. És miután kezdő, slapaj voltam, én kaptam a kézzel írott regényeket.

— A németek bevonulásakor megtagadta a további munkát — mint a lexikonban olvasható.

— Minden tisztességes ember ezt tette volna a helyemben. Öltek, családokat hurcoltak szét, könyveket égettek el, embereket küldtek gázkamrába. Motorbiciklis osztagok rohantak végig Pesten, hogy rémületet keltsenek. És kiálltak emberek heilhitlerezni. Kétségbeejtő és felháborító!

— Igen sokszor használja a „magyar” jelzőt a temperamentumra, kedélyállapotra, a tájra és még sok másra vonatkoztatva. A tiltakozása is ebből a magyaros érzésből fakadt?

— Emberséges érzésből! Elmondhatnám esetleg, hogy akkor jaj, mit éheztem, szenvedtem! De nem. Bujkálnom kellett, ez tény. Először lementem Törökszentmiklósra, de rájöttek. És utána következett a nagy vicc. Föl utaztam Hűvösvölgybe, és az SS-kaszárnya melletti villában rejtőztem el. Ott a kutya sem keresett.

— A fölszabadulást követően mi történt?

— Három perc alatt fölvettek tagnak és igazoltak az írószövetségben. Elkészültem a Visszhang, a Májusi eső és a Hűség című regényekkel. Aztán kitettek. Egy sor íróval együtt. Nem kéredzkedtem többet vissza. Szamárság volt. Ahogy a többieknek, nekem is tiltakoznom kellett volna.

— 1948 után kilencévi hallgatás következett. Dolgozott továbbra is, esetleg az asztalfióknak?

— Határozottan senki sem mondott semmit. Önmagámtól nem akartam jelentkezni a szerkesztőségeknél, holott úgy éreztem, most tudnék igazán dolgozni. Elkeserített, hogy emberek, akiknek számtalanszor utaltattam ki

73