Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 4. szám - MŰHELY - Kunszabó Ferenc: Portréírás előtt
Vagyis senki életében sincs egyetlen vastag vonallal meghúzható határ; mozzanatok vetítődnek egymásra, tettek és szavak lapolódnak össze vagy ágaznak szét — árnyalni (satírozni) kell majd életpályájának egy bizonyos hosszát. Úgy látom, hogy a Futóhomok megírásától a belügyminiszterség elejéig. Vagy végéig? Később derül ki. * Ha kikeresem emberré válásának részleteit, körülményeit, s az egészet tömör portrévá gyúrom, akkor mindenekelőtt magamnak teremtek jó alapot a további anyaggyűjtéshez, elemzéshez; sőt ahhoz is, hogy sok mindent feltárjak abból, ami halála után gondolataiból, tudományos felfedezéseiből tovább él. A kortársak, különösen akik gyermek- és serdülőkorában közelről ismerték, főként a későbbi magatartását kísérték élénk figyelemmel, és azt kommentálják bőven az anyaggyűjtés során. íme négy kiválasztott példa, ellentétpárokká alakítva — mindegyik elemi iskolai társaitól: — Kitanult, kérem, egyetemet végzett abban a nehéz világban! Szegény apja, néha alig bírta előteremteni a pénzt — de ő is besegített. Hányszor láttam itt az utcán, délután, iskola után, ahogy hajtotta ki a lovat a földre, a szekérderékban ásó, kapa vagy kasza, gereblye, villa, ő pedig a bakon a gyeplőt összefogta a könyvvel. Tanulta a másnapi leckét. A család félt, itt hagyja őket, úr lesz belőle. De ő nem ! Együtt dolgozott az apjával, mikor doktor Erdei Ferenc lett belőle, akkor is, és mikor a hagymások tábora ügyvezetőnek hívta, nem finnyáskodott, vállalta a harcot a kormánnyal, a városvezetéssel . .. — Csak olyan csórónak indult ő is, mint más paraszt gyereke itt az Aradi utcában. Csakhát, kitanult. Kitanították. Az apjában mindig volt valami . . . valami különösféle, és talán úgy gondolta, hogy ha már ő nem tanulhatott, akkor legalább Ferkó! De az megjátszotta, sokáig úgy játszotta, hogy megmarad hagymásnak. Emlékszem, ment itt kifelé a mezőre — de akkor is: nem a lóra figyelt, hanem valami könyvet bújt. És hiába, abba már csak nem az volt írva, hogy „csóró maradj, Ferenc!”, hanem hogy „doktor váljék belőled, Erdei!”. Ki is tetszett később. Elvállalta a szövetkezet vezetését, de aztán, mikor komolyra fordult a dolog, itt hagyott bennünket, Pestig szaladt, később meg miniszter vagy valami ilyesmi lett . . . — Igaz, hogy azokban a legnehezebb időkben, az ötvenes évek elején ott volt a magas vezetésben, de én csak azt mondom, mert akkor is úgy láttam, hogy őt inkább kirakatnak használták. Mert sokan tudták róla, hogy ő valóságosan szegény ember gyereke, meg azokban az években is református egyházkerületi főgondnok ... és hát így kiállították előre: menj csak, beszélj, Erdei Ferkó — mert ő aztán tudott beszélni! —, mi meg addig leseperjük a paraszt padlását, szép csendesen, hátulról! — Hiába mondják nekem, hogy őt csak kirakatnak használták, mert meg tudta fogni a népet, és a disznóságokat meg az ő tiltakozása ellenére vagy éppen tudta nélkül csinálták! . . . Hiába, mert kérdem én, honnan tudta volna Rákosi Mátyás, hogy a rohadt paraszt hova szokta dugni a búzáját?! Azt csakis Erdei Ferkó tudta, kérem tisztelettel! .. . A kutatás, az elemzés számára az első ellentétpár a fontosabb, az alapvetőbb. Ha ugyanis azt a szituációt sikerül megnyugtatóan feltárni, fontos adalék lesz a portréhoz, és azon keresztül a második ellentétpár megoldásának is kulcsa lehet. Mert ha biztosan fogom Erdei Ferenc jellemét, egyéniségét, akkor jobban el tudom dönteni, hogy miképpen viselkedhetett élete egyes későbbi szakaszaiban. Égyébként nagyon fontos, és az elemzés során kikerülhetetlen, hogy a második ellentétpárból melyik lesz az igaz?. . . Ilyen szimplán egyik sem, ez máris nyilvánvaló 73
