Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 1. szám - Csák Gyula: Rézkilincs (Regényrészlet)

akarta azt a látszatot, mintha bizalmaskodni próbálna, ezért elhallgatott és várta, hogy főnöke vegye át a beszélgetés irányítását.

Az asztalra hullajtottá a paprika csonkját Korfi, aztán fogpiszkálót dugott a szájába. Ez is különös ismertetőjelei közé tartozott. A mérnökök között csak úgy hallotta emlegetni András: „fogpiszkálós emberünk”. Nem is annyira foga közeit tisztogatta — inkább rágcsálta a faszilánkokat. Rágcsálta és köpködte, íróasztala állandó felszereléséhez tartozott néhány doboz fogpiszkáló, valamint egy barna színű kicsiny üveg, amelyben idegnyugtató tablettákat — ahogyan ő nevezte: dilibogyókat — tárolt.

Magas, göthös kinézetű, hajlott hátú ember volt. Kétsoros, lötyögősre szabott öltönyéhez egyszínű piros nyakkendőt viselt, amely még abból az időből maradt meg, amikor a mozgalomhoz tartozás jelvényeként alkalmazták.

Teleszívta lapos tüdejét és nagyokat lépve elsétált hétszögletű szobája legtávolabbi sarkáig.

— Tehát kérdéseket akarunk intézni a munkásosztályhoz — mondta olyan halkan, hogy András kissé utána lépett, mert alig-alig hallotta. Általában halkan beszélt Korfi: azokhoz tartozott, akik így teremtik meg a légkört szavaik súlyához. Minthogy éppen csak az orra alá mormogott, a hallgatóság — egy vagy több személy, akár egész gyülekezet — arra kényszerült, hogy feszülten figyeljen.

Megállt, aztán mereven Andrásra szögezte hideg tekintetét.

— És mi ezzel a célunk?

— Arra gondoltam — mondta sebesen András —, hogy bizonyos jelenségek feltárása és leírása révén legalább közvetve segítsek a gyár vezetőségének.

Korfi türelmetlenül bólintott. A plafonra nézett és magasba köpte a fogpiszkáló maradványát.

— És mit fogunk tapasztalni?

— Ezt előre nehéz lenne ...

— Én előre megmondom ... A melós véleménye az, hogy mindenben a vezetőség a hibás.

Nelós-t mondott, melós helyett: ez is félrehallásai sorába tartozott.

— Ez visszafelé is igaz — mondta élesen András. — A munkamorállal összefüggő vizsgálatom célja éppen az lenne, hogy az általánosságokban mozgó kölcsönös vádaskodások helyett egy mélyebben fekvő és objektívebb igazságot tárjak fel.

Korfi újabb fogpiszkálót kapart elő a dobozból. Ingerelte a fiatalember nyilatkozata, főként azért, mert nem tudott vele mit kezdeni. Ismert fogalom volt előtte a hangulatjelentés; számos ilyen feljegyzést juttattak el hozzá illetékesek és felsőbb kívánalmakra maga is készített olykor hasonlókat, ám azok titkos iratok voltak. Mi értelme lehet annak, hogy a problémákat most mindenféle jöttmentek ország-világ elé tárják? Micsoda értelme lehet az ilyen „maszek” felméréseknek?

— Üljön le — intett Andrásnak, ő pedig folytatta munkasétáját.

András alkalmasnak érezte a pillanatot, hogy részletezőbben kifejtse nézeteit.

— Eddig szerzett információim szerint a munkamorál meglehetősen fogyatékos az üzemben. Azt hiszem, ezzel nem mondok újat. Feltűnt viszont nekem, hogy a problematikával szemben egyoldalú szemlélet az uralkodó. Többnyire a bürokratikus személyzetpolitikai nézet bűvös szavaival találkozom, olyanokkal, mint ellenőrzés, fegyelmezés, szigorú büntetés, elbocsájtás és így tovább. Az ilyen szemlélet azért hibás, mert a munkamorál problémáját az egyes dolgozó erkölcsi beállítottságára, rendetlenségére redukálja és a megoldást is az egyénekkel szem22