Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 2. szám - Ördögh Szilveszter: Monológ a tehetetlenségről
Jellemformáló ereje, helyzetteremtő képessége és történetszövő tehetsége, mind-mind az irányba taszítanák Galgóczi Erzsébetet is, hogy beálljon sikerregényeket írni — ám ő makacsul ellenáll, s ahelyett időről időre megajándékoz bennünket mai valóságunk művészi, pontos rajzával, amelyik ráadásul még módfelett izgalmas is, a szó eredeti értelmében. Ennek örülök, mikor egyik legutóbbi remeklését, a Pókhálót élvezem. Földmívelés, falusi társadalom, szövetkezeti élet, vidéki közélet — a tárgykör persze nem új, még véletlenül sem: kevés olyan szelete van a magyar- országi társadalmi-gazdasági jelenségeknek, amelyiket annyian és annyiszor megírtak volna, mint éppen ezt. Miért érdekes mégis, újra és újra? Más összefüggéseket most nem tekintve, azért, mert a falvak világa érkezett legmesszebbről a jelenbe; vagyis annak kellett a legnagyobb sebességgel haladnia. Ez nyilvánvaló csakúgy, mint az, hogy a felfokozott iram közben nagyobb próba alá vétetik a ,,kocsi", hamarabb kiderül egy-egy alkatrész hibája. Hasonlatot cserélve, és túlzással szólva, az állatorvosok példabeszédszerű tanlovát is emlegetném itt, annyi toldással, hogy nem csupán a betegségek, hanem a begyógyított sebek és az elmulasztott bajok is példásan szemlélhetők rajta. Ezért kiváló terep a mai falu, a mező- gazdasági lakosság a társadalomkutatóknak, az íróknak és minden rendű művészeknek. Galgóczi Erzsébet mindig pontosan érzékeli a jelent. A mai napot, melyben a tegnap örömei éppúgy bentfoglaltanak, mint a holnap bánatai. A tegnap öröme az volt, hogy a szövetkezetesítés társadalmi méretű kínjain átesvén, a falvak népe mindenképpen egy újfajta, új stílusú életbe kezdett, szorongásai közben is remélvén, hogy szélesebb csapású, simább útra ér. A holnap bánata pedig az lehet, hogy míg a téeszek munkásai a valóban elért „aszfaltos út”-nak örülnék, addig a fejük fölé nem jól rakják a mennyezetet, rosszul tervezik a tetőzetet — vagy mert túl sokat el akarnak hordani a régi gerendázatból, vagy mert a NÁDTETŐ (kis igazi - tásokkal, fóliaborítással, műanyagfröcsköléssel) maradni látszik! A Pókháló ennek a jelennek adja mívesen igaz rajzát, olyan kerek történetté formálva, amelyiken keresztül elégséges táplálékot nyújt a befogadni kívánó értelemnek, de az érzelemnek is. Eszköztelenül — mondom: a sikerregény csábításainak ellenáll Galgóczi Erzsébet, mert tudja, hogy jelenünk sokkal nagyobb figyelmet és komolyságot követéi, semhogy jelenségeit bestsellerré degradálhassuk. örvendetes, hogy a közművelődés legnagyobb hatású eszköze, a filmgyártás nem akar lemaradni szocialista valóságunk időszerű kérdéséitől: filmre vitte a Pókhálót. S igen figyelemreméltó, hogy az eddig képernyőről ismert Mihályfi Imre rendezésében. Kunszabó Ferenc 74 7542 NB. Feíeícs tVrfrfí* AtÍHVíán íírsef
