Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 2. szám - Szalai Csaba: Versek
ÉN VÁRTALAK Árnyékként ilyenkor udvarunkon akkora gót betű megy át, bevizelne ijedelmében nagyságos asszony kiskutyád. Alkonyi patkánykonda jön, vályogdohú — visong. Padláscsend települ át süket szobámba. Semmi gond. Disznó horkan, beletörődik, lágy kullancs alszik bőr alatt, békés bizonnyal mind a kettő, tanyánk nyugodt. Én vártalak. Egyetlen éji lámpatányér szűk fényodúján glóriás bogár hadat vezetne körbe rajongó esi boróriás, ha jöttél volna, ó de Te tejivó tündér egy avítt bérházé vagy és árpaillat — pehelypaplan nem andalít. És jobb ez így. Kis szél halad esetlenül az árkon át, belém botlik, szűrt kavarint fekete porból s áll tovább. tttur^r.trts ur 44« * 4*3 27
/
