Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - Ruffy Péter: Két nap a végtelenben (Forgatókönyv)
STRELISKY: A felvétel, derék poétánk, nem fog sikerülni, ha ön minden pillanatban mozog. A rézlemez drága, tíz pengőforint. (A költő a figyelmeztetés ellenére is nyughatatlan. Hol egyik keze, a válla, hol meg valamely arcizma mozdul meg, nem képes engedelmeskedni sem Strelisky figyelmeztetésének, sem az önuralomnak.) 59. kép Az öreg fotós lakása (Az öreg fotós felesége nyit ajtót. A küszöbön ketten állnak. Két botra támaszkodva az irodalom- történész. És az öreg fotós, kezében nagy papírcsomaggal.) AZ ÖREG FOTÓS FELESÉGE: Az isten szerelmére, hol jártál? AZ ÖREG FOTÓS: Egy padláson. AZ ÖREG FOTÓS FELESÉGE: És mit hoztál? AZ ÖREG FOTÓS: Másolópapírt. AZ ÖREG FOTÓS FELESÉGE: Vacsorára? Mondtam, hogy vendégeink lesznek. Gyorsan leszaladok bevásárolni. (A két öregember, mint a megszállott olyan. Az asszony a kabátjáért nyúl. Észreveszi az előszoba asztalkáján felejtett nyugdíjat. A feladóvevényt mutatja.) AZ ÖREG FOTÓS FELESÉGE: Ez mit jelent? AZ ÖREG FOTÓS: Majd megmagyarázom. (A két öregember eltűnik a lakásban. Az irodalomtörténész karosszékbe ül le, nehézkesen mozgolódik. Előtte, az asztalon hever a két penészborította, megsemmisült, tökéletesen elpusztultnak látszó daguerrotypia. Az alchimia következik. Az öreg fotós az egyik rézlemezt fölemeli, eltűnik azzal a fürdőszobában. A kádat vízzel ereszti tele, a víz színén bádogtepsik úsznak. A fürdőszoba ablaka sötétkék papírral van leragasztva. A mosdókagylóra asztallapot helyez, a lapra teszi a lemezt, rongyokat, a ciános vegyület feliratú üvegecskét, oldalt a fényképezőgépét. Az üveget kinyitja, a rézlemezt tisztogatni kezdi. A fürdőszobából kimegy, a könyvtár és az egyik ablak fogója közé kötelet feszít, a kötélre filmfogó csipeszeket rak, a csipeszeken még egyetlen film sem függ. A fürdőszobába visszatérve a rézlemezt a ciánnal megtisztítja, a megtisztított lemezt az egyik, majd a másik bádogtepsibe helyezi, majd a megtisztított lemezt lefényképezi, de úgy, hogy a gép látómezejébe minden alkalommal csak egy képrészecskét fog be. A filmet előhívja, megszárítja — az első film a csipeszen — és száradás után az egyes kockákat lemásolja. Ezt a néző teljes folyamatában nem látja, csak a szobában a kifeszitett kötélen függő csipeszek alatt rendre megjelenő részfelvételeket. A részfelvételek a következőt mutatják: Igen gyér, szökésnek tűnő hajzat, kis homlokrészlettel. Csöppnyi orr, kis golyócskánál nem nagyobb. Finom ívjáratú, vékonyka fül. Gömbölyű, kerek áll. Félarc; reneszánsz vallásos képek angyalkáira jellemző pufókság. Egy kilencedik részképen ártatlan, tiszta fényű, kedves, tágas gyerekszem tűnik föl. Teljes szempár. A fotós felesége csomagokkal érkezik meg, nem érti mi történik az irodalomtörténész jobb kezének egyik ujját a szájához emeli, valamiféle „csitt”-tel jelezve, s a fürdőszoba ajtajára mutat. Az asszony teríteni kezd. Lábujjhegyen járva szinte és szótlanul. Megjelenik az utolsó kép: szép, kövér gyermekarc. Ez a teljes kép már. Az öreg fotós megdöbbenve, az irodalomtörténész csüggedten nézi. Az öreg fotós a másolatokat a csipeszekről lesodorja. Az asztalhoz lép, a második rézlemezt reszkető ujjakkal fölemeli. Az irodalomtörténész riadtan nézve rá, lefogja a kezét.) 60. kép Strelisky Lipót fényképíró műterme A fényképíró most végez a daguerrotypiával. A rézlemezt különböző fürdőkbe mártva, szárítva, éles gyertyafény sugarába emeli. Látjuk a kész, a végleges arcot. A költő arcát. 34
