Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - Ruffy Péter: Két nap a végtelenben (Forgatókönyv)
(Próbálja föltárni azokat.) (A két megvasalt faláda fedele már nyitva van. Galiczay gyertyát nyújt át az öreg fotósnak.) GALICZAY JÁNOS: Ez az a két láda, amelyet telefonon már emlegettem. GALICZAY JÁNOS: Nagyapám ládáit talán ötven éve nyitogatták utoljára. Az ostrom alatt sem törődött ezekkel senki. AZ ÖREG FOTÓS: A nagyapa is ebben a házban élt' GALICZAY JÁNOS: Igen, Ő volta Gábor, Petőfi Zoltánka orvosa. GALICZAY JÁNOS: A padlásajtót nyitva hagyom, talán fölhallatszik következő kísérletünk. Ha igen, a szajkók halálfélelmének hangjait fogja hallani. 57. kép A régi ház padlástere A szajkók halálfélelmi hangja betölti a padlásteret. Ebben a vergődő hangzavarban, homályban, amelyet egyetlen gyertya fénye szakít csak meg, az öreg fotós 4B-as nemzetőr karszalagot emel ki az egyik ládából. Visszahelyezi. A következő tárgy, amelyet a homályban megérint, egy levél. A nyitott borítékból a levelet kiemeli, a levelet a gyertya fényéhez közelíti, beleolvas: „Kedves Jó doktorom! Siessen hozzám, megint nagyon rosszul vagyok. Úgy érzem, végelgyengülésben fogok meghalni, mint valamely öregember.- Az ön hálás Petőfi Zoltánja” Átfutja az aláírást: a levelet a ládába visszateszi. Selyempapírba csomagolva egy köteg papírpénzt talál. Azt is megnézi. Kossuth-bankók. Visszateszi. A szajkók hangja már dobhártyáját kopogtatja- verdesi. A másik nagy láda előtt áll. Az Életképek kisalakú folyóirat egyik, bekötött évfolyamát emeli föl. Belélapoz. A lapok közül valami kihull. Nehézkesen lehajlik, a földön egy gyufásdoboz tetejénél nem nagyobb penészes lemezkét talál. Fölemeli, s az Életképek évfolyamát még nem téve vissza, a lemezkét a gyertyafénynél nézi. Zöld-sárga penész borítja be olyannyira, hogy egyetlen vonása valamely arcnak sem fedezhető fel azon. Amint nézi, vizsgálódva, a kezében tartott Életképek kötetből még egy lemez hull ki. Fölemeli: zöld-sárga penészréteg fedi. Felismerhetetlen. Megtalálta Petőfit vagy nem' Ha az egyik a fiatal Petőfi fényképe, megmenthető-e még' A padlástér sarkában magas létrát fedez föl. Nehézkesen mozogva, a létrát megemeli, s maga után húzva, az egyik padlásablakhoz támasztja. A létrán kezében a két lemezkével, fölmegy, s a nappali világosságnál is megnézi a két elpusztult képet. És fölvillan a dátum: 1955. MÁRCIUS 4. 14 ÓRA 10 PERC BUDAPEST 58. kép Strelisky Lipót fényképíró műterme (Csend van és fény. Nem csupán a műterem üvegmennyezetén beáradó nappali világosság, mert a műterem minden szegletében, minden elérhető asztalon, polcokon, polcok tetején petróleumlámpák, s félig égett gyertyák százai lengenek-lobognak. A fénysugarak záporában feszengő emberke ül a széken Strelisky fényképírómester, kistermetű, kecskeszakállas férfi, már fakeretbe helyezte az ezüs- tözött, fényérzékennyé tett rézlemezt. Láthatóan elégedetlen, bosszús. Hogy Barabás szenteste rávarrta a költőt? Vagy attól tart, hogy nem tud majd fizetni? Hiszen a híre oly rossz. Vagy a költő nyughatatlansága e kedvtelenség forrása, s a félelem, hogy az expozíció hosszú perceit e fiatalember kivárni képtelen lévén, elmozdul, és a drága rézlemez használhatatlanná válik? Csend van csak és fény, s a szótlanság kettőjük között.) 3 FORRÁS 33
