Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - JEGYZET - Raffai Sarolta: Jegyzetek szűkebb hazámról

Mosolyog, mint a vadalma.

Részeg ember alá az isten is párnát dob.

Világnak megy, mint a miskei malac.

Hát még mit nem?! Meleg szoba, édes máié.

Kiképezték mosdótálban, akár az egyszeri tengerészt.

Talpon állva jut a mennybe.

Elterült, mint a sejeki lapos.

Szemérmes koldusnak üres a tarisznyája.

Istenhez tért, mint a hajósi bontófésű.

Csak az imádság tartja.

Ül, mint a gugahalál.

Fegyverbe békák, jön a gólya!

Nézelődik, mint vak Ferkó a vásárban.

Ki más tyúkját megeszi, a magáét kötve tartja.

Áll, mint csipetkés krumpliban a pléhkanál.

Üres kamrában bolond a gazdasszony.

Ha az ökör tudná erejét, nem törné fel nyakát az iga.

Pattog, mint a büdösbogár.

Akit egyszer megcsípett a kígyó, az a gyíktól is fél.

Megindult, mint a keceli lány.

Jól érti, akár a foktői tarhonyások.

Szegény ember disznajának, gazdag ember halálának nagy hire van. Annyi a szerencséje, mint dajnának a jámborsághoz. Hanyatt-homlok a gombóchoz, immel-ámmal a dologhoz.

Válogat, mint tót a vadkörtében.

Szamár hordja a vizet, szúnyog meg a lisztet.

Belépett, mint Borbolyáné az Úri Kaszinóba.

Nehéz a tanulság, de hasznos.

Megjárta, mint Krisztus a Hanyikot.

A sas nem fog legyet.

Tele van, mint a lakodalmas kutya.

Minden szamár maga hordja a terhét.

Bujkál, mint Marisban a végezhetnék.

Egy fa nem erdő.

Akkora a szája, mint ide hat hét.

Egyél meg engem is, idd rám a Dunát! (Nagyevőre.)

Megmondta, mint bátyai ember a kalocsai érseknek.

A kecske se menne a vásárra, ha nem hajtanák.

Viriből, mint apáca a szenteltvízben.

Nyűgbe vetett ló nem sokáig nyargal.

Tele van, mint Bödd polyvával.

Szegény lánynak keskeny a kötője, semmit el nem takar. Megtaposta, mint tolnaiak a tojást.

Ki miben bízik, abban csalatkozik.

Annyi a pénze, mint békán a toll.

Szamár ordítása nem hadik az égig.

Tele van, mint barát az allelujával.

Egymás segítségével él az ember.

Pendül, mint az úr szamara.

91