Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - Fodor András: Közös kenyér (Vers)

FODOR ANDRÁS

Közös kenyér

Szimatoló esőben kesernyés bodzaszag.

A forgandó időből kisüt megint a nyár. Gazdátlan bűnbocsánat ujja illeti arcomat, az idő fölnyílt rácsa közt máskép köszönt a sors.

Nem én lettem különb, nem Törvénye változott.

Ti jöttetek hozzám közel, kik elkerültetek.

Ti, kik tesvéretekké sosem fogadtatok, mostantól bármi érjen, feleltek értem is.

Győzködni, bukni többé nem tudtok nélkülem. Ha újra kényre, kínra dobnátok, az se fáj, míg bennünk őrzi romló kincsét a végtelen, mindegy kié az érdem, kié az áldozat.