Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - Gavril Scridon: Petőfi románul
hisz Bem a vezérünk, A szabadság régi bajnoka! Bosszúálló fénnyel jár előttünk Osztrolenka véres csillaga” — ezt Petőfi írja. „S király nélkül, bojár nélkül Minden nemzet összebékül, S nem lesz se szultán, se cár. Teljen borral a pohár: Bem apó előttünk jár” — ez pedig egy másik román férfiú, a bukaresti forradalom leverése után szintén a magyarok közé állt Cézár Boliac Szegeden kelt költői tósztjából való, Bajor Andor fordításában. A költő Balcescu híve és munkatársa, neve is ott olvasható a Kossuth kormányzóval kötött egyezményen. Különben nemcsak Boliac, hanem maga Balcescu is telve van elragadtatással Bem kelet-európai missziója iránt, s Ghicához intézett diplomáciai leveleiből kiderül, hogy a magyar szabadságharc leverése után is a lengyel szabadsághőstől várta a román forradalom felújítását. A Petőfi — Balcescu kettős tulajdonképpen Bem nevével hármassá egészül ki, nemcsak a beható történelmi elemzések, hanem a mi korunkban felújult politikai idézések során is. E sorok írója negyed századdal fiatalabb, ama nagy időkben a második világháború után, e hármas csillagzatot idézte írásaiban. Huszonöt év nagy idő. Most, hogy Petőfi költői emlékét ünnepli újra a nagyvilág, helyén van politikumának megemlítése is, ha pedig erre térünk ki, máris adva van viszonya — ha nem perszonális értelemben, de annál inkább közügyi párhuzamban — a román nép akkor legnagyobbjához, a bukaresti forradalom, majd a román —magyar megegyezés, később a Londonban alakított Kelet-európai Komité radikális történész-politikusához (az emigrációs életszakaszban ugyan már Teleki László helyettesíti be a fehéregyházi vértanút). És mert a látszólag véletlen egyezéseken is át szokott ütni a dolgok logikája, nem érdemes-e ma újra meghallgatni e nagy nevek közös jelbeszédét? Szocialista konszolidációnk immár megerősítette a nemzeti kereteket és az együttélő nemzetiségeket annyira, hogy új erővel láthassunk hozzá nemzetközi hagyományaink felújításához a közös jövő javára. GAVRIL SCRIDON Petőfi románul A Curierul de Iasi (lasi Híradó) 1876. novemberi számának színházi krónikájában Mihai Eminescu így írt a Revizorról: „Gogolt egyesek a legeredetibb, mások a legjobb orosz szerzőnek tartják. A dolog azonban másképp áll: az ő gondolkodásában az orosz nép igazi élete vert gyökeret; természet után mintázott alakjai valóságos emberek, amilyenek a kozák sztyeppék isten háta mögötti városkáiban élnek. Ilyen írói minden népnek vannak, bár drámát nem min- egyikük alkotott. A németeknek Fritz Reuter, az amerikaiaknak Bret Harte, a magyaroknak Petőfi, a románoknál a moldvai parasztoké Creanga, a Körös vidékieké Slavici, a városlakók szellemére és életére pedig részben Anton Pann érez rá. írásaikat nehéz, néha éppenséggel lehetetlen lefordítani...” Az idézett nevek 84
