Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / Petőfi-különszám - Vadas Zsuzsa: Petőfi-szótár készül

mint a Robin Hoodot, Nymodon sokkal teljesebb képünk alakult ki Petőfi szó- használatáról.

— Még nekünk is furcsa elgondolni — pedig megszoktuk, hogy mindent számokkal és számokhoz mérjünk —, hogy hamarosan fellapozhatunk egy kötetet — később többet —, és összeszámolhatjuk: hány szava volt Petőfinek az örömre, bánatra, lelkesedésre, elbúsulásra, honszeretetre, tájfestésre, a szolgalelkűség elleni tiltakozásra...

— Sőt, mivel a szavakat statisztikai adatokkal is kiegészítjük, azt is megtudhatja az olvasó, hogy hányszor írta le ugyanazt, egy igét hány esetben használt és milyen igealakok fordulnak elő a verseiben. Természetesen szeretnénk minél több jellegzetes, szép idézettel is igazolni Petőfi nyelvi gazdagságát: emellett azonban szigorúan ragaszkodunk mind az időrendhez, mind a gyors visszakereshetőséghez.

— Jó volna tudni, hogy a szótár milyen új ismeretekkel gazdagítja majd a Petőfiről kialakított képet és előbbre viszi-e a nyelvkutatást.

— Petőfi szókészletének első rendszeres feldolgozása lehetővé teszi, hogy az eddiginél pontosabb képet kapjunk életművének jelentőségéről a magyar irodalmi és különösen a költői nyelv történetében.

Petőfi általában egyszerűen fejezte ki magát, az irodalmi nyelvet igyekezett közelebb hozni kora beszélt nyelvéhez és eltávolította nyelvhasználatából a romantikus írók és a biedermeier sokféle sallangját, s olyan forradalmat hozott létre szinte észrevétlenül a magyar irodalmi nyelvben, ami csupán Victor Hugo, Puskin, Heine ésa külföldi nagy realisták nyelvi reformjához hasonlítható. Legszárnyalóbb képeit is aránylag egyszerű szavakból alkotta meg, sohasem a korábbi irodalom cikornyás szóhasználatára, hanem mindig a beszélt nyelv természetességére törekedett. Ezzel magyarázható, hogy mai beszédünk sem távolodott túlságosan messzire Petőfi nyelvhasználatától.

— Emlékszem, az iskolában úgy tanultuk, Petőfi forradalmisága éppen abban rejlik, hogy verseiben a nép nyelve találkozott a nemzeti függetlenség és a forradalmi republikanizmus eszméivel.

— Meg kell mondanom, hogy Petőfi igen óvatosan bánt a népnyelv irodalmi rangra emelésével: kevesebb népies szava és kifejezése van, mint Arany Jánosnak, viszont bátrabban élt — költői szövegekben is — a nyelvújítás alkotásaival, amelyeket viszont Arany száműzött sokáig a műveiből. Petőfi rövid pályája ellenére a magyar irodalmi nyelvnek egy nagy fordulópontját élte át, sőt ennek a fordulópontnak a létrehozásában barátaival — egyebek között az ifjú Jókaival — tevékeny része volt. Százával említhetnénk olyan egyszerű szavakat, amelyek az irodalmi nyelvben csupán Petőfi korában nyertek polgárjogot, s még a modernebb szó- kapcsolatokban is — ilyen pl. a „bús lámpa” kifejezés — igen bátor kezdeményezőnek bizonyult.

— Sokan úgy vélik, hogy Petőfi közvetlensége és egyszerűsége távol áll a mai ember bonyolult érzésvilágától, így nyelve sem fejezheti ki azokat az árnyalt lelki folyamatokat, melyeket a modern költők is sokszor csak sejtetni tudnak.

— Hogy ezt a nagyon felszínes érvet megcáfolhassuk, elsősorban történeti érzékre van szükség, vagyis arra, hogy megérezzük: mi volt az új Petőfiben, mi az, ami világirodalmi szempontból is magasan kiemeli a 19. század első felének irodalmárai közül. Ebből az időszakból csupán Vörösmarty mérhető hozzá. És milyen magasra jutott Petőfi a század második felének lírájához mérten is, amelyből Arany kivételével, egészen Adyig egyetlen költőt sem mérhetünk a nagyságához!

Ha egy teljes életmű szókincsét vizsgáljuk, pontos statisztikai felméréseket végezhetünk. Megállapíthatjuk például, hogy a rokonértelmű szavak közül melyiket hány77