Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - Ruffy Péter: Két nap a végtelenben (Forgatókönyv)
BARABÁS MIKLÓS: Életnagyságban: Petőfi Sándor. (Prielle Kornélia arcán az a női sugár suhan át, melyet csak olyan nő láttat, kényszerül láttatni, akinek a megpillantott férfihez már valamiféle köze volt.) PRIELLE KORNÉLIA: Már találkoztunk. (Petőfi a hölgyet üdvözlendő, feléje indul, közben csöngetnek másodszor is, s mialatt Barabás Miklós ajtót nyit, másodszor, a hölgy felszökken, a költőt átkarolja, megcsókolja, de viszontcsókot nem kap. Barabás visszatér.) BARABÁS MIKLÓS: Műteremszomszédom, a da- guerrotypiák mestere, Strelisky Lipót fényképíró úr érkezett meg ... (Elhallgatva Petőfire néz, fejére csap:) BARABÁS MIKLÓS: Ő! Ő! Biztosan! Akár egy óra alatt is elkészíti az arcmásodat. (Petőfi meghajlik Prielle Kornélia előtt, kezet fognak, s míg a költő kezéhez hajol, a hölgy azt suttogja reménykedve:) PRIELLE KORNÉLIA: És kinek készül a kép? Sok szerencsét, Sándorom! 55. kép Mai utca Az öreg fotós a házszámot egyeztetve megáll, belépés előtt a régi ház küszöbén, feiratra téved a szeme: A Természettudományi Társaság Madárhangkutató Laboratóriuma. 56. kép A régi ház (Régen elporlott a vén varjú nagyasszony, elefántcsontvégű botjának parancsoló koppantásaival: bele- hanyatlott évtizedek cintermébe Marika csitt-je, kedves kacagása; hol van már Arnot, a szelíd lelkű úr; Petőfinek talán még a lába porát őrzi egy padlástéri lépcsőfok vagy padlat. A zárt rokokó udvar néma-kihalt, s csak az udvarra szolgáló ajtókhoz közelítve veszi észre, hallja meg az öregember, hogy minden szobában madár szól, minden szobában más hangnemben, más madár. Az egyik ajtón félénken benyit, fiatal férfit talál a szobában és magnetofonokat, a polcokon magnetofontekercsek százait. Galiczay János nevét említi, a fiatalember a szomszédos szoba ajtajára mutat. A fiatalember szobájában is szól a madár, magnetofonfelvételről, s a következő szobában is madárhangokat hall, amint benyit Galiczay Jánoshoz. A férfi feláll, az érkezőt hellyel kínálva meg. Magas, vékony férfi, áttűnő igen halovány szemekkel, görögös arcéllel, s valami lágy puhasággal tartásában és mozgásában. Az öreg fotós, még a hangzápor hatása alatt, amint leül a fölkínált helvre, megjegyzi:) AZ ÖREG FOTÓS: Minden szobában más madár szól. GALICZAY JÁNOS: Minden szobában ugyanaz. (Végigvezeti őt a hanglaboratóriumon, a helyisé- GALICZAY JÁNOS: Az összes helyiségben ségekben.) egyetlen madár — erdei pacsirta — egyetlen énekét hallotta. (De minden ének más hangszínnel szól. Az egyik szárnyaló gyönyörűséggel, a másik kissé akadozva, egy harmadik olybá tűnik, mintha nem is madárhang, emberi dadogás volna.) GALICZAY JANOS: Hangfelbontással kísérletezünk. A pacsirta énekét 32, vagy 64-szeresen lassítjuk le. AZ ÓREG FOTÓS: És mit akarnak ezzel a hanglassítással megtalálni? (A padláslépcsőn járnak. Sötétben.) GALICZAY JÁNOS: Talán ugyanazt, amit ön. Az eltűnt időt. (Csendben botorkálnak. Majd hirtelen:) GALICZAY JÁNOS: Itt tessék vigyázni. Egy darabon hiányzik a korlát. (A padlástérre érnek, hol vaksötét van. Galiczay három, kitámasztható padlásablakot tár ki. Két régies formájú, vaspántokkal megvasalt faládára mutat:) 31
