Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - Ruffy Péter: Két nap a végtelenben (Forgatókönyv)
(Tovább pamacsol.) BORBÉLYMESTER: Prielle művésznő a Váci utcában sétált. Úgy látszik, feljött karácsonyra Debrecenből. (A pamacsolt megmozdul kissé. Arcát nem látni még. A borbélymester, a Szólás szándékát gyanítva, az archoz közelebb hajlik.) BORBÉLYMESTER: Jókai úr sem szeret fizetni. Tompa nagyságos úr is adósom néhány pengőforinttal. Majd hozzáírom a többihez. Az egész magyar irodalmat én tartom el. (Már az egész arcot fehér hab borítja.) BORBÉLYMESTER : Lesz poéma a karácsonyi Élet- képek-ben ? PETŐFI: A Karácsonkor című költemény. (A borbélyműhelybe, ahol ülnek, állnak, esznek, újságot olvasnak, füstölnek, fecsegnek, pletykálnak és politizálnak, Zerffy ront be. Leül. Vár. Idegeskedik. A bepamacsolt költőt méregeti.) BORBÉLYMESTER: Előttem nincs titok. Hallottam a makaózásról is. Nem baj. Majd megkapok mindent, ha az új poéma napvilágot lát. (A makaó szóra Zerffy fölfigyel. A költőt felismeri. Indulatos tekintetváltás támad kettőjük közt. Zerffy nem állhatja, hogy várni — s éppen Petőfiért! — kényszerül. Felrántja kabátját, Petőfire néz, e szavakkal távozik:) ZERFFY: Úgy látom, ma túl sokan vagyunk. PETŐFI: A szennyalak! (A borbélymester megszokva már vendégei zsivajos modorát, fecseg változatlanul.) BORBÉLYMESTER: Bizony, Emich úr nem viselkedett szépen. Hallottam róla. Ilyen gazdag úr! S igaz, hogy Kossuth nagyságos úr visszavette volna kéziratait az Életképek-től ? Mert neve az új számot hirdető falragaszon poéta uram nevénél kisebb betűkkel szerepelt? PETŐFI: Meglehet. (Az arca kitisztul. Mintha friss Petőfi kelt volna fel a borbélyszékből. A borbélymester a távozó költő vállát érinti, bizalmaskodva.) BORBÉLYMESTER: „Barangol és zúg, zúg az őszi szél. Csörögnek a fák száraz lombjai, Mint rab kezén a megrázott bilincs.” Mi is volt ennek a poémának a címe? PETŐFI: „Erdélyben". (Petőfi távozik.) BORBÉLYMESTER: A nejem is betéve tudja. 54. kép Barabás Miklós korabeli (1846) műterme Pesten (Derékig érő, festékfoltos vászonkabátban, fején frigiai sapkára emlékeztető művészkalapoan, jobb kezében ecsetet, balján a palettát tartva, egy irányban s kissé összehúzott szemekkel nézve, középkorúnak tűnő művész — Barabás Miklós — olajmellképet fest. Modelljét nem látni még, csak mását a vásznon. Feltűnően szép, telt arcú hölgy, fiatal, gömbölyű, kihívó dekoltázzsal. Csöngetnek. A festő leteszi az ecsetet, a palettát, elmozdul a vászon mellől, s e pillanatban válik csak láthatóvá az élő modell az ünnepekre Pestre érkezett Prielle Kornélia debreceni színművésznő. A festő indul ajtót nyitni.) BARABÁS MIKLÓS: Ezt még neked sem tudom megtenni. Este hatig még egy tussrajz sem készülhetne el. Különben is előkelő vendégem van Deb- cenből: Prielle Kornélia művésznő. (Közben belépnek. A hölgyre néz, s Petőfire mutat.) 30
